Jó helyen élek. Itt a Balaton, a Keszthelyi-hegység, meg a Lissé Édességgyár. Igaz, ez utóbbiról csak pár éve tudok, de annál inkább nagyra tartom; sokan nem gondolnák ugyanis, hogy egy ilyen nevezetes városban, mint Keszthelyen, nagy probléma, hogy nincs munkahely, legalábbis a nyári szezonon kívül. A Lissé több mint 60 embert foglalkoztat folyamatosan, és egyre bővül az ismertsége Európa-szerte.
– Na szevasz Mónikám, mit sütöttél nekünk mára? – ezzel a mondattal kezdődött ismeretségünk a gyár egyik tulajdonosával, Faluhelyi Ferenccel. Minden reggel Nagykanizsáról jön Keszthelyre, és rendszerint beugrik egy kávéra abba a kávézóba, ahol az én süteményeim vannak, ahonnan cukrász pályafutásom elindult. Így találkoztunk azon a reggelen is, és beszédbe elegyedtünk; említette, hogy elejétől figyeli a munkámat, szinte mindent megkóstol, mert kíváncsi az ízkombinációkra, hátha valamelyik neki is inspirációt ad egy új termékhez.
Faluhelyi Ferenc bemutatja a gyárat; ilyen szép hajhálókban és köpenyekben vonultunk, a képen a Szilvaszemmel blog szerzője látható
Nos, ezt a beszélgetést aztán sok másik követte, és nagyon megtisztelő számomra, hogy Feri afféle mentorként állt mellém, tanácsokat adott, alapanyag-beszerzésben nyújtott segtítseget, sőt, esetenként leszúrt, mint a pengős malacot.
Aztán olyan is volt, hogy szomorúan újságolta, hogy valami netes cikkben leszólták a szaloncukrát, a marcipánost azzal, hogy köze sincs a marcipánhoz, “pedig Lübeckből hozatom a marcipánt, gondolhatod, hogy az nem vacak”, és tényleg nem az. Felvetődött az ötlet, hogy szervezzünk üzemlátogatást bloggereknek, nézzék meg a gyártást, kóstoljanak, és mondjanak véleményt. Így is lett; meghívottjaink között volt Max, aki sokat dolgozik a helyi gasztrokultúra fellendítésén, Szilvi, aki szintén helyi blogger, Csakapuffin Judit, aki nagy rajongója a desszerteknek, Virág, a Gyereketető szerzője.
Köpenyt és hajhálót kaptunk, majd Feri körbevitt bennünket a patikatiszta üzemben, amelyben kezdteben kókuszrudat és dianás cukrot gyártottak, a szaloncukor később került a termékpalettára. Ezzel a kókuszrudas részleggel kezdtünk, és tudtam jól – mert már jártam itt -, hogy ezt elhagyva jön majd az igazi ámulat, a szaloncukros rész. Az olyan, mint a Télapu című filmben az ajándékgyár – sok szorgos kéz dolgozik azon, hogy az a rengeteg szaloncukor időben elkészüljön, és eljusson a megfelelő helyekre.
És igen, láttuk a tízkilós lübecki marcipántömböket, a 25 kilós zsákos belga csokit, láttuk, ahogy a gépsoron megkapják a csokibevonatot a falatnyi édességek, majd ahogy színes papírba csomagolják a “kecske” nevű gépeken…
…és ahogy a dobozokba kerülnek egy steampunk műalkotásra emlékeztető másik gépről.
Aztán a szorgos kezek dobozokba rakják a csinos csomagokat.
Sokféle finom szaloncukor készül az üzemben:marcipános, aszaltszilvás-marcipános, zselés, kókuszos, rumos-kakaós-kekszes.
És most jön a meglepetés! 3 kiló szaloncukrot sorsolok ki azok között, akik a facebookos bejegyzés alatt válaszolnak a feltett kérdésre. Úgyhogy gyertek!
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
rumos-kakaós-kekszes
Zselés