A Harmat Kiadó jóvoltából újabb könyv talál gazdára ma este.
“Héttölgyesben egy pillanatra sem unalmas az élet! A barátok mindig remekül szórakoznak, és rengeteg új dolgot fedeznek fel. A kedves szereplők és történetek azokra a korosztálytól független alapelvekre vezetik rá a gyerekeket, amelyeket a felnőttek Stephen R. Covey A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása című könyvéből így ismerhetnek: – Vállald a felelősséget az életedért! – Határozd meg a céljaidat! – Rangsorold a tennivalókat! – Törekedj közös győzelemre! – Figyelmesen hallgass, mielőtt beszélsz! – Fogj össze másokkal, hogy többet tudj elérni! – Törekedj egyensúlyra az életedben!”
A könyvre bárki pályázhat, aki kommentben válaszol arra az egyszerű kérdésre, hogy milyen érzés volt megtudni, hogy a Mikulás…izé…nem létezik. Nincs rossz válasz, de valamit muszáj írni annak, aki szeretne benne lenni a sorsolásban.
A válaszokat ma este 8-ig várom, utána közzéteszem a nyertes nevét.
Gyertek a Facebookra is!
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Csalódás :-(, de én azért még egy darabig bíztam benne, hogy nincs azoknak igazuk, akik szerint nem létezik 😀
Nem létezik!? 😮 Most viccelsz, ugye?
Csalodas volt,de nem emlekszem a konkret pillanatra.arra viszont igen,amikor a “tollas bal”rol derult ki,h aludni kell menni.hatalmasat csalodtam.
Nem emlékszem, hogy ez valaha is az arcomba lett volna mondva.
Egyáltalán nem emlékszem ilyen pillanatra. A húsvéti nyuszinak örültem gyerek fejjel, hogy nincs, mert festhettem utána tojást. De a Mikulás talán a mesebeli lényből átment a püspök valódi történetébe, aki mégis csak létezett.
Nem emlékszem, hogy hogy jöttem rá.
Az tuti, hogy akartam vele találkozni, de mikor oviból hazafelé láttam az utcán, nem mertem odamenni hozzá énekelni, még szaloncukorért se…
Nem emlékszem, lehet, hogy soha nem is hittem benne. A történetet ismertem, de nem tűnt valószínűnek, hogy lehetséges, hogy létezik olyan, hogy Mikulás, aki adott éjszaka alatt a világot körbe járja.
Már nem emlékszem, de azt hiszem, aránylag korán megsejtettem az igazságot. 🙂
Én nem emlékszem rá, ergo nem okozhatott akkora lelki törést 🙂 Nagyikám mindig olyan élménnyel mesélte h itt járt a Mikulás hogy még akkoris elhittem mikor már tudtam hogy nincs <3
A Mikulás igen is létezik, többel is találkoztam idén, csak vigyázni kell, mert sokan másolni akarják több-kevesebb sikerrel!
Én sem emlékszem!
Nem emlékszem pontosan, szerintem fokozatosan derült ki a dolog. de nem rázott meg különösebben. 🙂
Sokáig azt gondoltam, úgyis kiderül majd, hogy dehogynem…
Nem emlékszem hirtelen sokkra. Valószínűleg akkor még mindig hiszek benne…:-D Nem is értem a kérdést…:-)
Pontosan nem emlekszem, h mikor es hogyan tudtam meg, h nincs mikulas, de a mai napig szivesen jatszom meg a kisgyermekeimmel, h letezik… 🙂 kedves hagyomany, szeretjuk eljatszani
Sokáig hittem benne talán 8 éves voltam mikor lebuktak a szüleim. Csalódás volt, de még sokáig “játszottuk” az öcsém kedvéért. Ő hamarabb csalódott megismerte a beöltözött óvónénijét a cipőjéről és a fülbevalójáról.
Nem emlékszem rá, mikor és hogyan tudtam meg a dolgot. Még most is izgatottan várom a Mikulást, hogy a gyerekek mit szólnak az ajándékokhoz, így vagyok minden ünneppel.
Van Mikulás, csak túl nagy a világ ezért az igazi sosem ér ide 🙂 Valahol még mindig hiszek ebben a mesében, mert jól esik. És a gyermekeimnek is ezt mondtam 🙂 Idén a 3 évesem kérdezte hogy miért nem volt igazi szakálla a Mikulásnak, mondtam hogy ez a”helyettes” Mikulás volt, mert az igazi nagyon elfoglalt.
Elsős voltam, az unokaöcsém pedig 2 éves. Megérkezett hozzánk a Mikulás. Igen ám, de a köpenye alól kilátszott a videotonos melegítője ( Vidi egyik focistája volt a hatvanas években, ma emléktorna viseli a nevét). Mikor elment, én közöltem, hogy de ez a Tibi bácsi volt . Anyuék még meggyőztek, hogy de nem… Innentől azért nyitottabb szemmel jártam és lassan leesett a tantusz. A nagylányom most elsős, még nem sejt semmit. Azt azért el kell mondanom, hogy a karácsonyfa mindig meglepetésként érkezett, kb 20 évesen díszítettem először fát, addig mindig egyszer csak ott volt 🙂
Elég furcsa érzés volt, már nagy voltam, amikor kiderült, hogy anyukám a Mikulás 🙂 Az egymásba csavarható vízfesték képe él még bennem élénken.
Sajnos olyan rég volt, hogy nem emlékszem.
Nem is emlékszem, hogy hogy volt, csak tudom, hogy már tudtam, hogy nincs Mikulás, de azért izgatottan feküdtem le 5-én este, és 6-án reggel rögtön az ajándékokat kutattam 🙂
Meg arra emlékszem, hogy anyukám felhívta telefonon a Mikulást, beszélt vele, majd odaadta nekem és a bátyámnak a telefont. Mondta anyu, hogy csak az hallja a Mikulás hangját, aki jó volt. Hű, nem hallottunk semmit, anyu meg vígan elcseverészett vele – gondolkodóba estünk rendesen 😀
Csalodas 🙁
Ezert nem banom, ha a gyerekeim elott vki kicsit nyiltabban beszel, nem baj, ha megsejtik es fokozatosan esik le nekik a tantusz.
Pontos időpontra nem emlékszem, de arra igen, hogy mikor már tudtam, hogy a szüleim teszik az ablakba az ajándékot, akkor is várakozás volt bennem.
Sosem mondtuk ki konkrétan, hogy nincs Mikulás…
Egyszer csak megtörtént, 5.-be jártam és az elsős testvér osztályban mi tartottuk a “Télapó” ünnepséget és én voltam a piros ruhás, fehér szakàl…. :)))
Sajnos már nem emlékszem rá hogy tudtam meg hogy nincs mikulás,de jó lenne visszaemlékezni milyen volt igazán hinni benne.
Nem emlékszem, mikor tudtam meg, pedig kíváncsi lennék rá. De lehet, hogy holnap meg is kérdezem anyukámat 🙂
Nem létezik??? Biztos???
Nem emlékszem konkrét élményre, valószínű nagyon fokozatosan “jött” az információ. De nagyon sokáig a tudás birtokában is szívdobogva vártam, mikor jön már:-) Edit
Megnyugodtam, hogy ennyire szeretnek a szüleim. Anna
Remélem, még beleférek.