Alapesetben semmi. Sőt, az én családom azt mondja, ha nem reped ki a bejgli, nincs benne elég töltelék.
Van nekem jól működő bejglireceptem, mindig szokott is sikerülni, egészen mostanáig, amikor úgy döntöttem, karácsonyig ellátom a kávézókat (amelyeknek cukrásza vagyok) is ezzel a remek süteménnyel.
És erre mi történt?
A bejglik már csak azért sem sikerültek. Amikor muszáj, hogy ne repedjen ki, mert hát az úgy eladható, ha ép, na akkor, hát persze hogy akkor reped ki.
Pedig jól indultunk. Nagy büszkén küldtem is a fotót Bandinak, a Kávélabor tulajának, nézd csak, Bandi, milyen klassz bejgliket tudunk mi!
És itt kezdődött a baj. Variálni kezdtem a töltelékkel: mindenből kicsit több legyen benne, kicsit több folyadék, kicsit több mák, több dió, melyikbe mi – és aztán jött a következő sütés: kirepedtek. Újrapróbáltam, jobban odafigyeltem. Kirepedtek. Jó, nézzünk másik receptet, nagyon figyeljünk, jó lesz az. Kirepedt. De még hogy.
Egy idő után rájöttem, mi volt a gond – és de akkor is ott lebegett a kérdés, most mi legyen? Lassan térdig járunk a repedt bejglikben, muszáj velük kezdeni valamit! És akkor jött a mentőötlet – vaníliakrémmel, szilvalekvárral, tojáshabbal kiegészítve megszületett a bejglitorta.
Viszont a tanulság: ha valami nem sikerül, először mindig tegyük fel magunknak a kérdést – mi lehet belőle? Mint ahogy időnként el kell tévedni ahhoz, hogy rátaláljunk valami nem várt fontos dologra, ugyanúgy nem baj, ha nem úgy sikerül valami, ahogy terveztük. Kisülhet belőle valami jobb.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)