Sokan dicsérik a süteményeimet, bevallom, gyakran zavarba is hoznak; olyankor szabadkozni kezdek, hogy igazából nincs semmi különleges abban, amit csinálok, mindössze annyi a titok, hogy azt teszem bele a sütikbe, ami azokba való. Tényleg.
Aztán elmegyek a cukrász nagykerbe, és meglátom a különböző sütemény porokat. Te, mondom a pénztáros srácnak, veszi ezeket valaki? Naná, mondja erre, zsákos kiszerelésben. Csak nem gondolod, hogy valaki tojásból süt piskótát???
Hát ez a szomorú, és egyben az én szerencsém. Mert ha a piskóta tojásból lenne, nem porból és vízből, ha a tejszín tejszín lenne, és nem növényi habalap, ha a vaj vaj lenne, és nem margarin, ha a marcipán marcipán lenne, és nem valami izé, akkor mindenki sütije olyan lenne, mint az enyém.
Ez jutott eszembe arról a receptről, amit a mák zacskóján találtam.
Az eibumin, bármennyire rosszul hangzik, csupán tojásfehérjepor, és még az is lehet, hogy teljesen ártalmatlan. De nézzétek meg a krémet: rettenetes. Ezért tart ott a hazai cukrászat, ahol. vaníliás hidegkrémpor, aromapaszta, növényi zsír, ami kiválóan habosítható.
Én ugyanezt a krémet úgy készítem, hogy felforralok 5 dl tejet – amibe dobok negyed vaníliarudat -, besűrítem 5 tojássárga, 10 dkg cukor, 5 dkg étkezési keményítő keverékével. Kihűtöm, majd összekeverem 4-6 dl habbá vert tejszínnel (attól függően, milyen sütibe kerül). Nemrég a NÉBIH ellenőrei azt kifogásolták a gyártmánylapomon, hogy a receptben megjelölt tejszín mellett nem szerepelt, hogy állati – mire mondtam, hogy szerintem csak az tejszín. A növényi tejszínnek nevezett termék nem tejszín, az egy olyan valami, amit száműzni kéne már a cukrászati alapanyagok közül, ha azt akarjuk, hogy valaha is komolyan vegyék a süteményeinket. Nagyon határozott vagyok ebben a kérdésben, és meggyőződésem, hogy nem szabad kompromisszumot kötni ezekkel a hulladék anyagokkal csak azért, mert jól használhatóak, például, a növényi alapból vert hab áll, mint a cövek, napokon keresztül, míg a tejszín, ugye…
Sokszor hallom azt az érvet, hogy “a mi vevőink ezt tudják megfizetni”. Ez egész egyszerűen nem igaz. Mert valóban, kicsit magasabb lesz az ár, de én azt tapasztalom, hogy egyre többen vannak úgy, akik azt mondják: inkább adok egy kicsit több pénzt azért a sütiért, de legyen élmény.
És igen, ez az én célom. A sütim élmény legyen.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Nagyon jó!!! 🙂 Én is azt tapasztalom, hogy van igény a jó minőségű sütikre, ég és föld van a vajjal, tejszínnel, valódi vaníliával, és a margarinos, növényi habos, aromával készített sütik között.
Egyébként: aki szerint a növényi hab is tejszín, az meg tudná mondani, hogy az melyik növény tejéből készül? 😀
Én inkább nem veszem meg, de műanyagra nincs szüksége a családomnak. Mindenben a magasabb minőséget keresem, amiben kevesebb az adalék. Ha pedig nincs pénzem a drágábbra, akkor inkább nem veszek semmit.
Műanyagot nem eszünk és kész. Ez a sütikre is igaz. 🙂
Oriasi a kulonbseg, ha anyagot es munkat tesz az ember valamibe: egyszer valamiert nem elore tervezetten sutottem palacsintat, azaz nem piaci, tehentol szarmazo tej volt benne, hanem bolti (bar elvben az is uberbio volt – elvben!). Ment is az egesz a kutyanak, mert koze nem volt a normalis palacsintahoz. Kutyusaz ert orult. 🙂
Mint ha az én szavaimmal élnénk nálunk is a vendégek halálra dicsérik a valódi főzött csokikrémemet és a hozzá szintén krémként belekerülő kókuszkrémemet.olyan mint ha bounty csokit ennének (na jó az enyém nem olyan gely)a Hulala és társait max díszítés céljából használom 🙂
Abszolút egyetértek. Van egy baráti társaságunk, akikkel rendszeresen egy helyi cukrászdában szoktunk összejönni. Azt vettem észre magamon, hogy az utóbbi időben már egyáltalán nem rendeltem ott semmit, mert kivétel nélkül mindig csalódnom kellett. Tipikusan az általad elmondott eset áll fenn, vagyis műtejszínhab, műpiskóta, műkrém… Egyszerűen ehetetlen. Van viszont egy másik hely is, egy étterem, ahol kevés desszert van, de azok minőségiek. Persze úgy 1,5-2x annyiba kerülnek, mint a másik helyen, viszont kiváló alapanyagokkal dolgoznak.
És én úgy vagyok vele, hogy ha nagy ritkán beülök egy ilyen helyre, hogy jól érezzem magam, akkor inkább megfizetem a drágábbat, de az az édesség nem fogja elrontani az estémet, inkább tökéletessé teszi azt.
Most már értem, miért én viszem mindig a süteményt, ha vendégségbe megyünk. 🙂 Komolyan tátva maradt a szám – nem tudtam elképzelni, miért ehetetlenek a bolti és cukrászdai sütemények. Nem értettem, melyik az a pont, ahol elkezdenek rosszak lenni – hát mindjárt a kezdet kezdetén! Nagyon örülök, hogy feltetted ezt a kis képet, a nevek alapján elkezdtem keresgélni és elképzelhetetlenül mély bugyrokba sodródtam. Sírtam. Igyekszem elfelejteni a rámdőlő mocskot.
Én akkor azt kérdezném, ha mindenben a 10000 évvel ezelőtti alapanyagogat keresném, éhen halt volna a család, na ne!!!!
Annyira nagyon kellene Pest felé is terjeszkedned. Esetleg a lányod is süthetne, ha már életvitelszerűen is tartózkodik. 🙂 Sajnos a MaiMóni turizmus kicsit drága lenne nekünk, de amikor arra jártunk, akkor a párom már-már furán nézett, hogy mit kajtatok valaki sütijei után abban a régióban. 🙂 Persze amikor ettem a sütit, akkor már megértette. 🙂