Így készíts fog tortát – már ha mindenképp muszáj

Nem vállalok formatortákat, nem szeretem készíteni, nem is vagyok benne jó. Gondolom. De most egy kedves ismerős kért meg nagyon, hogy egy fog alakú tortát süssek valakinek, ajándékba lesz. És miért fog alakút? – kérdeztem. Hát, mert fogorvos az ünnepelt, felelte ismerősöm.
Hú, vontam le a konklúziót, de jó, hogy nem gasztroenterológus. Hogy mást ne mondjak.

Nos, miután rábólintottam – amit tulajdonképpen azonnal meg is bántam -, rajzoltam egy sablont, mert azt mondták, felülnézetből nagyjából ilyen legyen a torta. Sütőpapírra rajzoltam, és kivágtam. Mivel az volt a kérés, hogy a torta ne legyen nagyon édes – az én tortáim általában nem azok – sima piskótalap, és diós krém mellett döntöttem.

Úgy kb. 35×25 centis. Nos, aztán sütöttem piskótalapokat, összesen 12 tojásból. Négy lap lett a szükséges méretből. Anyagmennyiség szempontjából ez azt jelentette, hogy 12 tojás, 12 ek cukor, 12 ek liszt, de ha nem tudjuk azonnal, egyszerre sütni, akkor egyszerre csak 4 tojásból készítsük el a masszát, mert a piskóta nem várakozhat, azonnal sütőbe kell kerülnie. Méghozzá, mivel piskótalapról van szó, úgy 200 fokos sütőben, 12 perc alatt készül el. Ez tehát négyszer. Utána a négy lapból kivágom a formát a sablon mentén, így.A krém: 8 dl tejszín, másfél doboz, azaz cirka 37 dkg mascarpone, 4 ek cukor, fél dl rum, 15 dkg darált dió. A tejszínt habbá vertem a mascarponéval és a cukorral, és amikor már jó volt az állaga, hozzákevertem a diót és a rumot. Elosztottam a krémet a tésztalapokra.

Így néztek ki a lapok betöltve: Mivel be kellett vonni marcipánnal, le kellett, hogy kenjem vajkrémmel – ugyanis, ha a marcipán valamilyen “vizes” krémmel – pudinggal pl. – érintkezik, egy idő után szétfolyik. Ezért oldalt sem hagyhattam kikandikálni a mascarponés diós krémet, betapasztottam a torta oldalát a formára szabáskor leesett piskótacsíkokkal.Lekentem vajkrémmel, akárhogy is fájt. 10 dkg vaj, 20 dkg porcukor keverékével, pontosabban.A vajkrémet szépen el kell simítani a tortán, különben nem lesz egyenletes a marcipán bevonat. Ment a hűtőbe, dermedni.

Na, és most jön a fehérre színezés: titánium-dioxiddal. Ez a fehér por némely forrás szerint káros, mások szerint ártalmatlan, mindenesetre, jó, ha tudjátok: a fehér marcipán a titánium-dioxidtól lesz fehér.

Pont a legnehezebb lépésről nem tudok fotót mutatni, mert a marcipánozáskor foglalt volt mindkét kezem. A lényeg, hogy mindig jóval több marcipánra van szükségünk, mint amennyi végül tényleg a tortán marad, már amennyiben fontos, hogy a bevonat szép legyen. Ez elég jó lett.

Aztán jött a megrendelő, és mutatta, hogy ide, ebbe a sarkába tegyünk egy barna foltot – szuvasodás, ugye -, meg magát a szút is, azaz egy kis kukacfejet, két szemmel és mosollyal. Ja, és írjam rá, hogy Hans 60, mert a torta délelőtt indul Düsseldorfba, Hansnak, aki most 60 éves. És fogorvos.

Boldog szülinapot, Hans.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)