Tinédzser korom óta vártam ezt a napot, és nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lesz az élet 2015-ben, hogy vajon Robert Zemeckis és Bob Gale, a Vissza a jövőbe! trilógia rendezője és forgatókönyvírója jól vizionálta-e az akkor igencsak távolinak tűnő jövőt. Nos, október 21-én délután 4:29-kor Marty megérkezik!
Apró szépséghiba, hogy amerikai idő szerint.
– Vissza kell jönnötök velem. – Hova? – Vissza a jövőbe!
1985-ben került a mozikba a film első része Amerikában, nálunk két évvel később, 1987-ben volt látható – emlékszem, én az öcsémmel néztem meg az első két részt a veszprémi Séd Filmszínházban, és teljesen le voltam nyűgözve. 1995-ben férjhez mentem, és kiderült, hogy egyik sógorom kedvence a trilógia, amit aztán együtt újra és újra végignéztünk, és én mindig megdöbbentem azon, hogy már tizedszer, vagy többedszer látom a filmeket, de még mindig találok bennük valami újdonságot! Rengeteg utalás van az egyes részekben oda-vissza, egyszerűen nem lehet megunni. Nekem legalább is nem sikerült. Nos, nézzük, minek kéne lennie manapság:
- Önbefűzős Nike Mag cipő.
Háát, a Nike állítólag dolgozik rajta… - A légdeszkával a Lexus kísérletezik. A film bemutatója után Robert Zemeckis valahol azt nyilatkozta, hogy a légdeszka létezik, mire sokan keresni kezdték a boltokban. És rá kellett jönniük, hogy vicc volt.
- Cápa 19…na, azért ez nem.
- A Mercedes is beszállt az ünneplésbe: kutyasétáltató automata.
Az autók nem hulladékkal mennek még, bár szerintem egészen biztos, hogy akár mehetnének, a technológia már rég meglehet hozzá, és hát utakra is szükség van… Ugyanakkor a síkképernyős tévé valóság, a videochat szoftvert használjuk, a mindenütt jelenlevő kamerákat megszoktuk, és nem lepődünk meg a plasztikai műtéteken sem. Nagyon.
A McFly család asztalnál ül 2015-ben – az anyán kívül minden karaktert Michael J. Fox játszik. A mi családunkban szállóige lett az itt elhangzó mondat: anya, te tudsz a legjobban pizzát hidratálni! (Akkor szokták idézni, amikor valamilyen készételhez nyúlok kínomban.)
Állítólag Ronald Reagannek annyira tetszett a film, hogy ezt a mondatot, amit a Doki mond ki (ahova megyünk, ott nincs szükség utakra) egy beszédében is idézte. Azért is állt az egykori elnök szívéhez közel a film, mert megemlítették benne – amikor Marty 1955-be visszautazva megpróbálja bebizonyítani a Dokinak, hogy valóban a jövőből jött, és elmondja, hogy Reagan az elnök, a Doki kineveti a fiút, hogy de hiszen az egy színész.
Ronald Reagan mint kiszolgáló a bárban.
Eredetileg a második részben sokkal jobban alapoztak volna Marty apjára, George McFly-ra, akit Crispin Glover játszott az első részben. A színész azonban nem tudott megállapodni gázsijáról a produkcióval, ezért kimaradt belőle, a forgatókönyvet átírták. Szerintem megbánta. Vagy mégsem? Egymillió dollárt akart a szereplésért, ezt nem adták meg neki – viszont átollózták az első részből a másodikba, néhány jelenetbe, ezért ő beperelte a produkciót -mondván, hogy nem kérték az engedélyét -, és 750 ezer dollárt kapott. Hö.
A két kisfiú Michael J. Fox mellett Elijah Wood és Billy Zane. Mindketten ekkor szerepeltek először filmben.
És akkor lássuk, mi lenne még: a szörnyű jelen, amelyben Biff Tannen Hill Valley ura.
Bűnözés, erőszak, félelem. Hm.
Nos, nem ez volt a kedvenc részem a trilógiából, elég nyomasztó képet festett erről a mostani időről. És hát lássuk be, valahogy így is lett.
Mindenesetre, aki október 21-én találkozik Martyval, jobb, ha elkerüli, nehogy megszakadjon a tér-idő kontinuum.
Szerettétek a filmet?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Reggel olvastam ezt a cikket és nagyon tetszett. Aztán délután szinte szó szerint ezt olvasták be az egyik rádióban! 😀 Azt hiszem, tekinthető bóknak…?!?