Mai Móni

Szülőfüggő fiatalok – még mindig otthon lakik?

A mai húszas-harmincas fiatalok szüleinek olyasmivel kell szembenézniük, ami korábbi generációkban nem volt jellemző: számos esetben a családi fészek nem ürül ki, a gyerekek – aki már nem gyerekek – a szülői házban maradnak. Gary Chapman és Ross Campbell új könyve, a Szülőfüggő fiatalok az ilyen fiatalok szüleinek szól. A szerzőpáros mindkét tagja házassági és családi tanácsadóként működik, több évtizedes tapasztalattal a hátuk mögött vették górcső alá ezt a jelenséget, és adnak tanácsot az akár kényelmetlenné is váló helyzet kezelésére.

a1Az a bizonyos ezredfordulós, vagy Y generáció általános jellemzője, hogy optimista, közösségi beállítottságú, társadalmilag tudatos, ugyanakkor egy gyermekközpontú kor szülötteiként “feljogosítva érzik magukat mindenre”. Sokszor irreális elvárásokat fogalmaznak meg a munkával, egyáltalán a jövőjükkel kapcsolatban. A modern technológia magától értetődő része az életüknek. Hosszabb időt vesz igénybe, hogy felnőjenek: míg az előző nemzedékek 18-21 éves korban már akár családot is alapítottak, most azt szinte az elképzelhetetlen kategóriába tartozik. Így tehát napjainkban általánossá vált az, hogy a kamaszkort nem a független felnőttkor váltja fel, hanem a kettő közé hosszabb-rövidebb átmeneti időszak ékelődik, amit az utód a “mamahotelben” tölt el.  A szülők új kihívás elé kerülnek, hiszen ez a gyerek már nem az a gyerek, aki kiskorában volt, tehát felnőttként kell hozzáállni – akkor viszont nyilvánvalóan elvárásokat is meg kell fogalmazni a békés egymás mellett élés jegyében.

A könyv olyan kérdésekre ad választ, mint

  • hogyan segíthetnek a szülők gyermekeiknek abban, hogy önállókká váljanak, és a saját lábukra álljanak,
  • hogyan oldhatják meg az eltérő értékrendből és életstílusból adódó nézeteltéréseket és konfliktusokat,
  • miként viszonyuljanak a szülői házban élő felnőtt gyerekhez – vagy ahhoz, aki visszaköltözik, esetleg már egy-két gyerekkel,
  • hogyan lehetnek jó hatással ezekben a ráadás-években gyerekeikre.
a1

Mamahotel

Mivel nekem két példányom van ebből a könyvből, egyet kisorsolok mindazok között, akik itt a blogon kommentben jelzik, hogy szeretnék a kötetet. Vasárnap, azaz okt. 11-én este 8-ig lehet írni, utána sorsolok. A komment lehet annyi is, hogy “szeretném”, de véleményt is szívesen fogadok a témával kapcsolatban, akár egyetértő, akár ellenkező.  Ha pedig lájkoljátok a blog Facebook-oldalát, az külön jó, bár nem mondom, hogy muszáj.

Aki szeretné megvásárolni a könyvet, megteheti például a Harmat kiadó weboldalán.

 

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Tunyodi Ildó says:

    Szeretnem. 🙂

  2. juditorsi says:

    Gary Chapman minden könyve nagyon gyakorlatias volt eddig, kíváncsi vagyok, mit hoz ki ebből a témából. (szeretném, persze)

  3. Adrienn Rangits Beck says:

    Szeretném! 🙂

  4. Emese Emse Taskovityné says:

    Szeretném 🙂

  5. Aranka Lánghy says:

    Érintett vagyok, így aztán nagyon szeretném.

  6. Emő says:

    Szeretném, mert mindig jó könyvek vannak a tarsolyodban. 🙂

  7. Dóra Kereszturi says:

    Még nem vagyok érintett, csak annyira, hogy majd nekem is felnőnek a gyerekeim. Szeretek tájékozott lenni, hogy időben oda tudjak figyelni, ha már most tehetek azért, hogy később jó legyen. Én is szeretném a könyvet. 🙂

  8. malabetty says:

    Szeretném. 🙂 Én is 🙂

  9. Bartosné Bea says:

    Nagyon szeretném. Szüleim otthon két felnőtt tesómmal ebben a helyzetben vannak.

  10. Vitézné Divinyi Andrea says:

    Nagyon örülnék neki! 🙂

  11. Zsofi Bodnar says:

    Én is szeretném, nagyon érdekel a téma.

  12. Erzsébet says:

    Én is szeretném a könyvet. Az én gyerekeim még kicsik (7,5,2 évesek), de az a sejtésem, hogy valahol ott van a kulcs, hogy végig meg kell követelni a koruknak megfelelő önállóságot. (Erről Virág több jó cikket is írt a gyereketeto.hu-n.)
    Köszönjük a lehetőséget, Móni! 🙂

  13. vikoca says:

    Nagyon szeretem Gary Chapman könyveit. Szeretném!

  14. Judit Pál-Schreiner says:

    nagyon szeretném!

  15. Szibu says:

    Szeretném! :)) Mivel rengeteg ismerősöm küzd efféle problémával, vagyis képtelenek a független és önálló életre. A téma nagyon aktuális, szerintem a mai fiatalok 60%-át érinti legalább. Jó lenne mélyebben is elmerülni a témában, és egy másik nézőpontot is megismerni, nevezetesen a két szerzőét.

  16. Ágnes Bíró says:

    Érdekel a téma, ezért szeretném.

  17. pertwe says:

    Szeretném a könyvet, bár én az ellenkező oldalon állok. Nekem kellett a vőlegényemhez és az anyukájához költöznöm és nem a fiú jött el velem egy közös fészekbe otthonról. Sajnos olyan hitel van a lakásukon amit egyedül nem tud fizetni anyósom, ezért kell a mi segítségünk. Segítünk szívesen, de örökre nem maradhat a helyzet. Mi lakunk a “mama hotelben”, pedig a “mamának” kellenek az “albérlők” és nem nekünk az istápolás…

  18. Ica Schwarcz says:

    Érintett vagyok a témában, szeretné elolvasni ezta könyvet!

  19. smarties says:

    Szeretném 🙂
    Habár én nem szülőként, hanem az Y-generáció tagjaként vagyok érintett a témában, viszont nagyon érdekelne a dolog a másik oldalról nézve is. Mert a szülőktől való függés nem csak és kizárólag a fiatalok “hibája”…
    30 felé közeledve (még ha gyermeki lelkünk függ is a szülőktől), vagyunk már annyira felnőttek, hogy meg van bennünk a vágy az önálló életre. Azonban egyedülállóként hiába dolgozunk, mellette tanulunk, fejlesztjük magunkat, ha az anyagi feltételek még így sem elegendőek hogy önállóan meg tudjunk állni…ekkor marad az együttélés, ami mindenképp próbára teszi mindkét felet, bármennyire is jó a kapcsolatuk egymással.
    És nem azért mert haza menekülünk a felelősség elől, egyszerűen csak mert manapság az ő elmondásuk alapján is sokkal nehezebb elindulni mint az ő idejükben volt.

  20. Judit Sturovics says:

    Én is jelentkezem, szeretem a szerző könyveit.

  21. Mónika Baricsa says:

    Én is szeretném! Köszi, hogy gondolsz ránk 🙂

  22. Táncklub Springball says:

    szeretném a könyvet

  23. Eszter Székely says:

    Szeretném.

  24. Erika Tóth says:

    Szia Móni!

    A helyzetünk igen különleges. A fiaink 17 és 14 évesek.
    A nagyobbik és az édesapjuk hétköznap máshol élnek, csak a hétvégéket töltik itthon.
    Na erre költözött haza a húgom a kétéves kisfiával , így nem csak “mamahotel” hanem “nagymamahotel” is lehetek egyben… 🙂

    Ha valakinek, hát azt hiszem nekünk szükségünk lenne erre a jó kis könyvre..
    Természetesen szeretnénk, és szorítok, hogy Fortuna is kedvezzen!
    Köszönjük a lehetőséget…

    Legyen szép napod!
    Era

  25. Viktória Kolonics says:

    Szeretném! 12 éves a fiam, szeretnék felkészült szülő lenni. 🙂

  26. agnese szabó says:

    Én is szeretném! Köszönöm!

  27. Ildiko Husz says:

    Kedves Móni! Szeretném, ha én lehetnék a szerencsés kiválasztott. Nemcsak azért, mert szeretem Gary Chapman könyveit és rendkívül hasznosnak is tartom őket, hanem azért is, mert egy 25, egy 23 és egy 20 éves többé-kevésbé felnőtt “gyerek” mamájaként nap mint nap a bőrömön érzem ezt a problémát. Tudom, hogy nem tudják még megoldani az önállósodásukat, és sajnos mi sem tudunk anyagilag segíteni nekik, de bizony mindannyian őrlődünk ebben a helyzetben. Ha csak lehetséges, minden módot szeretnék megtalálni arra, hogy csökkentsem a feszültséget, hiszen egymást nagyon féltő-szerető család vagyunk és szeretném, ha ez az érzés nem kopna meg a hétköznapok súrlódásai közepette. Szeretettel: Ildikó

  28. Manó says:

    Én is szeretném,mert én is ebbe a generációba tartozom. A könyvvel pedig segítenék a szüleimnek,hogy megértsenek minket, és magamnak is, hogy én is érthessem őket. Szóval kíváncsi lennék rá. 🙂 Nálunk egyből két szolgálatot is tenne 🙂

  29. Pallagi Andrea says:

    Mivel 18 és 20 éves – Bálint és Bence 🙂 – fiaim azt mondták, hogy “soha nem fognak elköltözni és erre jobb ha felkészülök”, bizonyára hasznos tanácsokkal szolgálna a könyv.
    Szeretném!

  30. Éva Éder-Kocsis says:

    Mi még előtte állunk ennek a helyzetnek, mivel még kicsik a gyerekek, de a békés együttélés mindig, minden korban fontos! Szeretnénk!

  31. Tímea Bodnár says:

    25 éves egyetemet végzett fiam életét kell a megfelelő mederbe terelnem, aki már dolgozik, de élvezi az itthoni ‘gyerek-státuszt’. Köszönöm a lehetőséget!

  32. Hikischné Nagy Ani says:

    Jaj, nagyon szeretném 🙂 🙂 🙂 🙂

  33. Pethő Annamária says:

    Szeretnem.

  34. Nóri Brassai says:

    Szeretném!!
    Az én “kicsi”lánykám (10éves)kijelentette,hogy ő soha de soha nem fog elköltözni itthonról!!

  35. Eva Zs Szabados says:

    szeretnem lassan kamaszaink felnonek

  36. Etelka Borsányi says:

    Szeretném a könyvet, mivel éveken át müködtettem egy Mamahotelt sok konfliktussal, s jelenleg még mindig vannak lakók, bár kevesebben.

  37. agi29 says:

    Kedves Móni, én is szeretném a könyvet, még mielőtt elolvasnám odaadnám édesanyámnak. Nekünk kölcsönösen nem megy az elszakadás immáron 5 éve. 🙂 Nem mondom, hogy bánom ezt a helyzetet, de egy próbát megérne ez a könyv is… 🙂
    Köszönöm, Ági

  38. Pink Dust says:

    Már kisorsoltad? Ha nem, szeretnék részt venni a sorsoláson. 🙂

  39. Amint ígértem, vasárnap este sorsoltam…fent is van a blogon, a következő bejegyzésben.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!