A láthatatlan ember nálunk lakik

Azt már megszoktam, hogy a nappaliban felejtett tányérnak nincs gazdája. Hogy a hűtőbe Senki tette vissza az üres sajtos dobozt.  Hogy az eldobált cuccokról Senki sem tud. A könyvespolcról Senki vette le a szanaszéjjel hagyott könyveket. A fürdőkádat nem tudni, ki használta utoljára, de a család tagjai mostanában nem. A tükröt sem mi köpködtük össze, és a szemetest sem púpozta meg egyikünk sem úgy, hogy már-már kifolyik belőle minden. A lépcsőt Senki járkálta össze sáros cipőjével, a porszívót Senki nem tette vissza a helyére.

Senki, így hívjuk őt, a láthatatlan embert, aki családunk hetedik, pontosabban nyolcadik tagja (Bogyó után).

Itt ül a kis piszok.

De amit ma tett, az túlmegy minden határon.

Bekapcsolta  FŰTÉST.

Harminc fok van kint, harminckettő bent, nem értem… És ha nem harciaskodom a családdal annyit, hogy járjanak papucsban, már rég kiderült volna, hogy megy a padlófűtés. Valaki – azaz Senki – bekapcsolta. BEKAPCSOLTA. Mert azt a kazánon kellett átállítani, és valaki, vagyis Senki átállította.

Na, ezt derítse ki valaki… Vagy Senki…

 

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Tovább a blogra »