Na most akkor hogy van ez? Marad a nagy semmi?
Nos, a mindenmentes, bármennyire is viccesen hangzik, ma már általánosan használt jelző; sokan kényszerülnek arra, hogy táplálkozásukból kihagyják a glutént, a laktózt és/vagy a cukrot, a tojást – vannak, akik mindezt egyszerre. Hát ők keresik a „mindenmentes” recepteket, amelyekben a fent felsoroltak egyike sem szerepel. Az alábbi is ilyen.
A cukrot nyírfacukorral helyettesítettem, de mindenki használja azt a természetes édesítőszert, amit az étrendje megenged. A kókusztejszín és a kókuszzsír a laktózmentességet garantálja, hiszen a tejszínt és a vajat váltottam ki vele, liszt helyett pedig diót használtam.
20 dkg finomra őrölt dió
5 dkg kókuszreszelék
5 dkg kókuszzsír
2-3 ek víz
A csokiréteghez:
5 dkg nyírfacukor
5 dkg víz
5 dkg kókuszzsír
5 dkg kakaópor
A töltelékhez:
4 dl Cocomas kókuszkrém, ez habbá verhető
1 csomag Zselatin fix
1,5 dkg nyírfacukor
25 dkg gyümölcs (esetünkben szeder, málna vegyesen)
A díszítéshez:
pirított kókuszchips
aprított pisztácia
Az alap hozzávalóit összekeverjük, és 27 centi átmérőjű kört formázunk belőle egy tepsibe helyezett sütőpapírra. 180 fokos sütőben 10 percig sütjük.
A csokiréteghez egy kis lábasba mérjük a vizet és a nyírfacukrot, és addig melegítjük, amíg a nyírfacukor fel nem oldódik. Belekeverjük a kókuszzsírt és a kakaóport, és gépi vagy kézi habverővel egynemű csokimasszává keverjük. Ezt a csokit a diós alapra kenjük, és hűtőben dermesztjük.
Ha kihűlt, habbá verjük a kókuszkrémet, belekeverjük a Zselatin fixet és a nyírfacukrot, majd az alapba öntjük, és megszórjuk a gyümölcsökkel. Pirított kókuszchipsszel és aprított pisztáciával díszítjük.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Imádom ezt a sütit! Már kétszer is készítettem, annyira finom volt. Bár az első alkalommal szobahőmérsékletű kókusztejszínt próbáltam meg kemény habbá verni – természetesen sikertelenül, a második tökéletes lett.
Köszönöm ezt a szuper receptet! És persze az összes többi paleosat is!
Igen, a kókusztejszínnél nagyon fontos a hűtés. Örülök, hogy végül sikerült.:)