Friss jogsi
Személyiségi jogai védelmében neve, és tulajdonképpen az egész történet elhallgatását elváró, friss jogosítvánnyal rendelkező utódommal a minap Zalaegerszegre autóztunk, a Kávélabor nevű műintézményben volt dolgom, amit egyébként a kávé rajongóinak ajánlott felkeresniük közelről és távolról egyaránt: a tulajdonos, Bandi magasra tette a mércét, annyit mondhatok.
Nos, míg én uszkve három-öt percre kiszálltam a kocsiból és bementem a kávézóba, a gyermek egy önálló gondolatból eredő egyíves fordulás végrehajtása során belekoccant az amúgy teljesen szabályosan arra haladó gyanútlan kisteherautó oldalába.
Személyi sérülés nem történt.
Neki is van
Persze, majdnem felrobbantam az idegtől, mert hát nem mondta neki senki, hogy forduljon meg, hisz egyenesen mentünk volna tovább, meg egyáltalán; a kisteherautó vezetőjétől és utasától elnézést kértem, kitöltöttük a papírokat, elbúcsúztunk, visszamentem a kávézóba, mire a Bandi csak annyit mondott nekem:
– Ne bántsd ám. Ilyesmi bárkivel megtörténhet.
Hát épp ez az, mondtam erre, hogy is mondjak bármit, amikor én ennyi idősen felborultam a fater Trabantjával…salak volt szórva a kanyarba, megcsúszott rajta a Trabant és billegni kezdett, hol a bal, hol a jobboldali két keréken volt a súly, miközben a kocsi irányíthatatlan volt, és amikor megpróbáltam balra mozdítani a kormányt, hogy visszatérjek a saját sávomba, a Trabi beborult az egykor nagy hírű felsőörsi Vén Oroszlán Vendéglő csurig telt terasza elé. Egy és háromnegyed fordulatot tett, majd megállt az oldalán. A teraszon néma csend lett, én meg tanácstalanul toporogtam a Trabant belsejében, hogy most hogy szálljak ki…? Közben odajött egy nő a teraszról, enyhén sokkos állapotban, és ki akart rángatni a szélvédőn át, amiből sűrűn meredeztek az üvegszilánkok. Így aztán döntöttem, kinyitottam a fejem felett elhelyezkedő ajtót, és kiugrottam. A nő ekkor hisztérikus üvöltésbe kezdett, hogy most meg fogok halni, mert biztosan belső vérzésem van, én meg mondtam, hogy értse meg, semmimet nem ütöttem meg, egyedül a kézfejemen karcolt meg az üveg, amikor ki akart húzni, de az sem vérzett, csak piros volt. Közben arra gondoltam, mindjárt itt az apám, mit mondok majd először is kedvest, s szépet neki,és mit fog mondani ő. Ő azonban – miután az öcsémnek körülbelül egy hónappal korábban volt egy hasonló mázlival megúszott motorbalesete – csak ennyit szólt: ha kevésbé lennétek szerencsések, akkor nekem most egy gyerekem sincs. Szóval, ehhez képest utódom koccanása semmi volt, afféle javító-nevelő figyelmeztetés, vagy nem is tudom, de előhozta az együttérző frissjogsis történeteket az ott jelenlevő laborosokból. Egyikük mesélte, hogy pár napos jogosítványával állt ki szülei udvarából, és sikeresen letolatott a híd egyik oldalán, bele az árokba. A másik ismerős táblaoszlopnak ment neki, a harmadik túl közel parkolt az árokhoz és belecsúszott – eljött az igazság pillanata, mindenki vallott.
Már hazafelé autóztunk – a gyermek vezetett, nehogy elszálljon a bátorsága -, amikor hívott a Bandi.
– Ne szidd ám le azt a gyereket… Én amikor megkaptam a jogsimat, hazasiettem vele nagy hetykén, kinyitottam a garázst, beszálltam apám Ladájába, rükvercbe tettem, majd jó nagy gázzal nekitolattam a garázsajtónak. Visszajártam szépen, bezártam a garázst, aztán szóltam a faternak, hogy majd alkalomadtán nézze meg, történt egy kis baj a kocsival…
Nos, emlékezetes frissjogsis történetek? Meséljetek!
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
