Régóta készültem rá, hogy megírjam ezt az egész történetet, bár volt, aki azt javasolta, várjam meg, amíg a gyerek jövőre mindenből leérettségizik, hátha baj lesz, de megígértem, hogy beszámolok, és most meg is teszem.
Aki nem olvasta az előzményeket, ITT és ITT megteheti; összefoglalva a lényeg annyi, hogy 11.-es Bálint fiam decemberben elhatározta, hogy német nyelvből előrehozott érettségit tesz. Nagy meglepetésünkre szaktanára nemcsak hogy nem támogatta, hanem mindenféle akadályokat gördített e nemes cél elérésének útjába. A legnevetségesebb az érzelmi nyomás volt részéről: kijelentette a németes csoport előtt, hogy Bálint nem tagja a kis közösségnek, mert távozni kíván, ezért padtársa is üljön el mellőle, és a júniusi csoportkirándulásra sem mehet velük, mert ilyen gonosz tervet forral. Nem akarta aláírni Bálint kérvényét, aztán az utolsó pillanatban mégis csak mindent el lehetett intézni – mert jogszabály mondja ki, hogy a diáknak ehhez bizony joga van.
Először az osztályozó vizsga következett: egyszerre kellett vizsgázni a 11.-es és a 12.-es anyagból. A gyerek annyit tanult, hogy az egészen elképesztő. Felkészítő tanára, Detti (nem az iskolai szaktanára) teljesen nyugodt volt afelől, hogy Bálint simán veszi az akadályt, mindent tud, amit tudni kell.
Összetört.
Bánta az egészet, hogy minek kellett neki ebbe belevágnia, most aztán nézheti a pontjait, pedig ügyvéd akar lenni, hogyan fog így majd bekerülni a jogra, satöbbi. Hogy addig 19 ötöse volt németből, simán ötös lett volna, és jövőre is, félkézzel. Vigasztaltuk a férjemmel, mindketten ugyanazt mondtuk neki: óriási dolognak tartjuk, amit tett, hogy ennyi energiát fektetett ebbe az egészbe, én – mondtam neki – lehet, hogy már rég feladtam volna, de te küzdöttél, és teljesen odatetted magad, és ebben az egészben ez a legnagyobb érték. Mindig is voltak olyan tanárok, akik attól érezték jól magukat, ha keresztbe tehettek a diákoknak, ez nem újdonság (ld. Horger Antal), de azt is tudom, hogy az érettségin, ahol nem hárman lesztek a teremben, hanem úgy kábé kilencen, meg fogod nekik mutatni, hogy mit tudsz igazán.
Vártuk az írásbeli érettségit. Pontosabban, az eredményét. Egy napon aztán odament a szaktanára Bálinthoz, majd közölte vele, hogy kijavította az érettségijét, jó lett. 85 százalékos. Akkor esett le Bálintnak, hogy az nem egyszerűen jó, hanem ötös, és nem is éppen hogy, hanem kényelmesen, mivel 80 százalék felett már jeles az érdemjegy. Az első akadályt tehát sikerrel vette, gőzerővel tanult tovább a szóbelire. Detti, a különtanára mondta nekünk, hogy simán fog menni, ha beszélni kell, Bálintot le sem lehet lőni, úgyhogy ő nem aggódik felőle. A dolog szépsége, hogy a vizsgán pont azt a tételt húzta, amit szeretett volna, és az értékelés során 100 százalékot kapott. Így az érettségije kompletten 88 százalékos, vastagon ötös. Az érettségi elnök a végén külön gratulált neki a tudásáért, a kiejtéséért, és azt mondta, hogy akinek ilyen nyelvérzéke van, az tanuljon nyelveket szorgalmasan.
Azért kíváncsi lennék, a szaktanár mit gondolt magában, amikor az elnök külön kiemelte Bálintot… Vajon elgondolkodott-e azon, mi lenne a feladata pedagógusként…? Vagy úgy érzi, abszolút helyesen cselekedett?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)