– Már MEGINT nincs tiszta zoknim. Anya, nem láttál nekem valahol zoknit? 
A gyermek érezhetően bosszús. És az anya nem látott. Igen, elfelejtette tegnap elindítani a mosást. Igen, nem ez az első eset. Olyan is van, hogy elindítja, de akkor meg a teregetés marad el, másnap lehet újra mosni. A lényeg, hogy nincs zokni, ellenben van némi bosszúság és lelkiismeret-furdalás. És akkor az apa átkarolja a gyermek vállát és azt mondja: gyere fiam, mutatok neked valamit a rendszerek működéséről.
Első állomás a gyerek szobája. A padlón koszos zokni. 
– Na látod, fiam, ez az egyes pont. A szennyesed a kiinduló helyen, a szobában, ahogy levetetted. Innen ugye még általában eljuttatod a szennyeskosárba, ami a kettes pont. Vagy ha nem te, hát anyád, aki pakol utánad időnként.
– Nos, ez itt a szennyeskosár, a nagy közös gyűjtő. Ha már idehoztad, bekerült a rendszerbe. A kérdés az, milyen gyorsan jut el a tele kosár a mosókonyhába – ami a hármas pont -, nyilván akkor, amikor megtelik, esetleg már ömlik kifelé, és akkor a család valamelyik tagja leviszi a már említett helyiségbe. Esetleg anyád, aki épp takarít.
– Hármas pont. A mosókonyha. Ide valahogy lejut a ruha, amit aztán anyád szétválogat színek szerint, amint láthatod, van itt sötét, világos, fehér és színes kategória. Ha szerencséd van, a sötétek egy-két napon belül sorra kerülnek. Ha nincs szerencséd, hát, ki tudja. Még négy-öt nap is beletelik.
– A kimosott ruhát persze ki is kell teregetni, a teregetőn meg kell száradnia. Mind-mind idő. Tehát, két választásod van: beadod a rendszerbe, élvezve és/vagy elviselve annak összes előnyét és hátrányát, vagy fogod, kimosod, kiteríted, reggelre megszárad, és szabad vagy. Választhatod, hogy azt teszed, amit a többiek, vagy gyorsabb leszel és önállóbb, megelőzve mindenkit. Vársz, amíg elintézik helyetted a dolgaidat, vagy segítesz magadon – és Isten is megsegít.
Ennyi.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Hát ez nagyon jó! :)))))
Nálunk a szobában nincs szennyes. Én arra neveltem a gyerekeimet, hogy a szennyest nap végén a szennyes tartóba dobják bele. Van egy alsóneműs és egy felső ruházatos, zoknis szennyes tartónk. A gardrób helyiségben tároljuk azokat a ruhákat, amik már voltak rajtunk, de még egyszer fel lehet venni, a polcon mindenkinek van saját helye. Tehát a szekrényeinkben csak tiszta ruhák vannak. Öten vagyunk, általában csak péntek, szombat, vasárnap van nálunk mosás, de mindig, mindenkinek van tiszta ruhája, a mosásból nem marad ki semmi. Nem kell túlbonyolítani, nekünk ez a rendszer az egyszerű.
A bejegyzés nem annyira a zoknikról szólt, de örülök, hogy vannak jól működő rendszerek…:)
A bejegyzés humoros, jót mosolyogtam.
Jó tudni, hogy van még tökéletes anyuka, hibátlan családtagokkal. Mi “sajnos” nem vagyunk tökéletesek, ezért bizony szokott maradni szennyes a szobában.
:-))) bevezetjük
Néha látok tökéletesen működő családokat, jól idomított gyerekekkel, meginoghatatlan szabályokkal, és akkor csendben örülök a kicsit rendetlen, kicsit szemtelen, de kreatív, kezdeményezőkész és életteli gyerekeimnek. Komolyan, vannak ideák, amiket nem érdemes elérni.
Szívemből szóltál.
Az hogy valaki a rendre nevel, még nem jelenti azt, hogy a gyerekek be vannak idomítva. Én meg annak örülök, hogy gyermekeimnek az életrevalóságuk mellett a rendszeretet is a mindennapjaik része lett. A szabályok megingathatóak, de szennyes ruhákkal teleszórt lakásban nem szívesen laknék.
Szerintem nem konkrétan az általad írottakra vonatkozott a hozzászólás – mert valóban igazad van, hogy butaság teleszórni szennyessel a lakást, vagy ezt engedni. De az én bejegyzésem sem igazán erről szólt, és nálunk sincs szanaszéjjel minden a földön. Példázni akartam valamit, ezt használtam metaforának.