Kisgyerek, kis gond…

• maimoni
• 2015-05-20

Amikor 2008-ban elkezdtem blogolni, a gyerekeim 12, 11, 7 és 5 évesek voltak. Tulajdonképpen kicsik, kivéve a legnagyobbat, aki 12 éves lányként már nem volt kicsinek mondható. A 11 éves fiú igen.

Gyűlöltem és megvetettem azt a mondást, miszerint kisgyerek kis gond, nagygyerek nagy gond. Nem akartam elhinni, hogy ez így van. De az a helyzet, hogy a közhelyekben mindig van igazság, ezt így negyven felett már bátran kimondom, mint életbölcsességet.

Szóval, elkezdtem írni a kisgyerekes élet napi problémáiról, nyitottam az Előhanggal, amikor megosztottam veletek, milyen érzés volt rádöbbenni, hogy ismét terhes vagyok – a negyedik gyerekkel. Aztán ott volt egy átlagos éjszaka története, amiben semmi romantika nem volt, ám annál több mászkálás, helykeresés. Megörökítettem benne, hogyan is alakul úgy, hogy ketten fekszünk le a hitvesi ágyba, de adott esetben 4-en, 5-en, 6-an ébredünk, ébrednek fel benne…és milyen jó, hogy ezt leírtam, mert ma már nem jön senki. Mosolygós nosztalgiával emlékszem a derékfájós hajnalokra, amikor bolyongva kerestem magamnak üres ágyat, mert kitúrtak a helyemről. Legyetek hálásak ezekért a helyzetekért, mert egyszer csak furcsa lesz, hogy nem jön senki. Először ugyan felszabadító, de aztán elgondolkodtató. Öregszünk, drágám.

Aztán, egy átlagos reggel – amikor még nélkülem nem működött semmi. Tea, kakaó, tízórai, lélekápolás, puszi; ma meg, ha nem kelnék fel egyáltalán, akkor sem hiányoznék igazán…- a legnagyobb kocsival elfuvarozza testvéreit az iskolákba, sőt, ha kell, délután össze is szedi őket.

A kisgyerekekkel vannak aranyos sztorik, akár egy almás pite sütése komoly tanulságokkal szolgálhat. Lehet írni arról, hogy egyáltalán miért vállalunk gyereket? Vagy ott vannak a szülinapok, amelyek kapcsán maga az ünnepelt is szívesen látja viszont magát a blogon.

De egyszer csak eljön az idő, hogy ez az egész ciki lesz. Hogy elkezdik kikötni, hogy oké, anya,de ezt ne írd meg. És tiszteletben kell tartani, hiszen ez az ő személyiségi joguk. Az én gyerekeim, az én sztorim – de az övék is, akik lassan a gyerekkorból átlépnek a felnőttek világába. Lassan az összes eddigi szerepem mellett – ami nem volt kevés – politikussá is kell válnom, nem írhatom meg a nyilvánvaló botrányt, ami a gyerek iskolájában zajlik, mert nemcsak neki, de az egy évvel fiatalabb testvérének is le kell ott érettségiznie, azt pedig tapasztaltam, hogy mindennemű észrevételt támadásnak vesznek, és bosszút állnak. A gyereken, persze.

De könyörgöm, hogyan védjem meg a pedagógus becsületét, amikor a gyerek azzal jön haza, hogy látta csókolózni az utcán az igazgatót az igazgató-helyettes nővel? Aztán persze mindkettő elhagyja a házastársát, összebútoroznak, és maradnak a posztjukon – mert a szülők, mint a sült hal, hallgatnak. Mert a gyereknek le kell érettségiznie. Tőlünk nyugatabbra úgy rúgnák ki páros lábbal mindkettőt, hogy a lábuk nem érné a földet, de nálunk nem. A diákok között néha téma, hogy az igazgató előttük ment a lépcsőn, és rácsapott a mellette lépkedő igh.nő fenekére, vagy hogy egy külföldi kiránduláson ők ketten bezárkóztak a buszba – aztán ennyi. Hiszen ilyen az élet. És ez az igazgató szónokol a ballagáson erényről, szavahihetőségről és őszinteségről, amiről inkább már tényleg nem is írtam, mert hányingerem van tőle.

Ilyen gondolatokkal nem kell küzdeni a kakis pelus cserélése közben. Ott a fizikai bűzt letakarítja az ember, és ennyi. Tiszta. Nem kell még megértetni a gyerekkel, hogy igen, vannak gerinctelen emberek, de te akkor is ragaszkodj az igazsághoz, mert bármennyire hihetetlen, hosszú távon az tesz téged boldoggá. Hogy egyszer mindenkinek el kell számolnia az összes tettével – úgy cselekedj tehát, hogy ne kelljen félned attól a naptól.

Na, hát például ezért kisebb gond a kisgyerek, akárhogy is fáj.

 

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)