Szellemi vs. fizikai munka
A minap nagyon megrökönyödtem, amikor egy régen látott ismerős felhívott telefonon, és a szokásos udvariassági körök után megkérdezte:
– És, még mindig a tévénél vagy?
– Nem, ott már nagyon régóta nem vagyok. Újságíró voltam sokáig, de két éve főként cukrászként dolgozom. Saját vállalkozásom van, kávézóknak, bisztróknak sütök.
Csend a vonal túlsó végén,majd megszólalt:
– Te, és ez nem ciki…?
– Micsoda?
– Hát, hogy szellemi munka után fizikait végzel. Nem visszalépés ez?
Annyira meglepődtem, hogy már nem is tudom, mit válaszoltam. Azon gondolkodtam, hol deformálódott el úgy a gondolkodás, hogy a fizikai munkát egyszerűen alacsonyabb rendűnek titulálják, mint azt, amelyben a test erejére nincs szükség. Aztán, miközben Dunát lehet rekeszteni kommunikáció- meg egyéb alibi-diplomásokkal (bocsánat azoktól a kommunikációsoktól, akiknél nem alibi), eltűnnek a cipészek, az ácsok, az asztalosok, szabók, villanyszerelők.
Ez bizony sok szellemi munkát igényel.
Egyszer egy ismerősöm azt mondta, hogy a legjobb munkák azok, amelyeknél a kezedet és az eszedet is használnod kell. Nos, a cukrászat ilyen. Egy-egy új sütemény kitalálásában abszolút kreatív lehetek: az elmúlt két évben nemcsak rengeteg fizikai, de sok-sok szellemi munkát is végeztem.
De ez a legkevésbé sem ciki.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)