Egészen zsenge ifjúkoromban kezembe került a Gondolat kiadó által megjelentetett Bölcsességek könyve. Két része is volt, tele a világirodalom remekeiből kigyűjtött idézetekkel. Beleszerettem ebbe a könyvbe, rengeteg idézetet meg is tanultam, főként Shakespeare mondásai tetszettek. Aztán rájöttem, hogy ezeket az idézeteket a magyar nyelv és irodalom tantárgy keretein belül remekül lehet kamatoztatni – egyszer valamelyik pont passzolt a fogalmazás dolgozat témájához, odaírtam, a tanárnő meg teljesen elérzékenyült műveltségem magas fokán. No, ez viszont nekem tetszett meg annyira, hogy rájöttem: ilyen okosságokat én is tudok mondani. Úgyhogy onnantól kezdve, ha nem tudtam eredetiből prezentálni valamit, írtam két sort saját kútfőből, aztán alá írtam, hogy Shakespeare. Soha nem buktam le.
“Mint tűz emészti lelked haragod,
bocsáss meg hát, s a háborgó tenger
nyugodni tér benned. Kitisztul
eged feletetted, s nem lesz többé réz,
áthatolhatatlan, honnan nem jő
se szó, se felelet.”
(Shakespeare
helyett én.)
A többi néma csend.
(Na, ez tényleg Shakespeare. Pedig milyen egyszerű kis mondatocska…)
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)