Divatos ez most, hogy mit ne mondj egy cukorbetegnek, gluténérzékenynek, szinglinek, egygyerekesnek, hát én összegyűjtöttem pár kedvenc mondatomat, amit n+1 számú gyerekkel rendelkező nőknek szoktak szegezni, ahol n>=2. Nem szűk családi körben, hanem mondjuk rég látott ismerősök, akikkel összefutnak az utcán.
És mondja, Kovácsné, tervezték mind a nyolcat…?
1. Nahát, ennyi gyerek?! És egy apától?
Hát igen, képzeld, nekem speciel tényleg. De ha valakinek nem – akkor is, mi közöd hozzá?
1. b. És mindegyiknek te vagy az anyja?
Tudtommal. De hát ki lehet biztos benne a mai világban?
2. Gratulálok, ez az! Ne csak a kisebbség szaporodjon!
Ezért én kérek elnézést. Amúgy meg, nem politikai megfontolásból vállaltunk ennyit, ennyire nem vagyunk hazafiak.
3. Mindegyiket akartátok? Vagy csak úgy becsúszott?
Nehéz elképzelni, hogy valaki józan ésszel n+1 gyereket akar? Nehéz. De van ilyen.
4. Hogy bírod?
Van választásom? Bírom, mert bírni kell.
5. Ahhoz képest, hogy ennyi gyereked van, tök jól nézel ki!
Ööö…hogy is kéne kinéznem ennyi gyerek után?
6. És, mikor jön a következő?
Amikor majd neked lesz ennyi.
7. De jó neked, akkor otthon vagy, mi?
Ha gondolod, cserélhetünk néhány napra.
8. Jól meggondoltátok?
Hát, nem teszteltük az ötletet szélesebb körben, sőt, komolyabb közgazdasági számításokat sem végeztünk – meg egyébként is, most már nem mindegy?
9. Miből fogjátok felnevelni őket? Sokba kerül ám az iskola…
Valahogy majd csak lesz. Ki tudja ma húsz évre előre megmondani, milyen lesz majd a gazdasági helyzet?
10. Hú, akkor nektek jó sok a családi pótlék, mi?
Igen. Most már bevallom, csak ezért csináltuk.
Ez van: csupa móka, kacagás az élet…
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
🙂 Mi nyolcan (8-an) vagyunk testvérek, szerintem az összes megjegyzést hallottam már! 🙂
:))
+1: És hogy lehetnek ennyire egyformák?!
– Egyrészt nagyon nem azok, másrészt gyanítom az 1. kérdés körül lesz ez a válasz is.
Köszi, hogy megírtad! 🙂
ikres anyukaként nekem a kedvencem: és természetes úton vagy lombik? természetes, de szívesebben mondanám én is, hogy mi közöd hozzá?
Azt nem szokták, hogy császárral, vagy nem? 🙂
Az apukák is kapnak ehez hasonló kérdéseket.Bár nem pont ebben a formában és nem annyit mint az anyukák.52 éves vagyok és 6 gyerekünk van.A válaszok modora és tartalma változó lehet a kérdező személyétől függ.
Az első mindkét változata ismerős, bár én nem anyaként hallom, hanem, mint gyerek. 16 éves vagyok, a húgom 3. Nagy a kor különbség, és nincs közte egy gyerek sem, szóval jogos a kérdés, hogy egy az apa és az anya is? Hát igen…. Bár szívesen cserélnék apát, de ez már részletkérdés.
És jó sokszor hallok rosszalló megjegyzéséket is, miszerint a húgomat a lányomnak vélik. És sokszor hallom a hátam mögött a bizonyos “K” betűs kifejezést is. Persze anyum mindig kiosztja,de akkor is nem túl jó érzés.
Plusz: tőlem évekig kérdezték azt is, hogy lesz-e ötödik? Lehet, hogy már sejtik a koromat, csak azért szoktak le róla :). Mert ugye, ahol négy van, ott már elfér az ötödik…, stb. Amúgy nem fér el (kicsi a lakás), de nem ezért nincs ötödik, hanem azért, mert négyet terveztünk. A “Hogy bírod” helyett szokták ezt mondani: “Nagyon nehéz lehet”. És szomorúan néznek rám. Erre csak ennyit szoktam mondani: Nem, nekem nem nehéz. Életem legjobb döntése volt a négy gyerek.
Tőlem nagy pocakkal kérdezték meg, mikor az elsővel sétáltam: “és biztos akarsz másodikat? ” Hát hirtelen azért elkerekedett a szemem. De csak annyit mondtam, , hogy nem fogjuk őt se a kórházban hagyni azthiszem.
Nevelőszülőként hasonlóakat kapunk. 😀 Csak a válaszok mások. 😀 Mindjárt megírom.