Spanyolország 17 autonóm közösségre oszlik – mint például Andalúzia, Katalónia, Galícia, Baszkföld vagy Valencia – és e régióknak más-más a földrajzi és éghajlati adottságuk, gasztronómiájuk is eltér, tehát ugyanúgy nem beszélhetünk egységes spanyol konyháról, mint ahogy olaszról sem.
Ez itt történetesen Sevilla, és az őt átszelő Guadalquivir folyó. Madártávlat, 2012-ből…
Valencia például a rizs földje, ahonnan a paella, ez a számtalan verzióban készíthető rizses egytálétel származik; Galíciában erős az állat- és növénytermesztés, valamint a halászat, itt egyszerű, ám kiváló alapanyagokból készülő fogások a jellemzőek. Aragónia mezőgazdasága igen gazdag, rengetegféle zöldséget és gyümölcsöt termesztenek: egyik specialitásuk a Frutas de Aragon, a csokiba mártott kandírozott gyümölcsök. Amit legtöbbször spanyol konyhaként emlegetünk, az jellemzően Katalónia gasztronómiája, ami tipikusan mediterrán étrend: megjelennek egy tányéron is akár a tengeri és szárazföldi alapanyagok, nagyon népszerűek a tengeri herkentyűk, a sok-sok zöldség, az olívaolaj. Andalúzia Spanyolország és egyben Európa legdélibb csücske, konyhaművészetét alapvetően meghatározza az egykori arab uralom, de a bor és az olajbogyó a rómaiak és a mediterrán népek öröksége. Ezek mellett még fontos alapanyaguk a borecet, az első osztályú hústermékek, különösen a serrano és az ibér sonka, a tengeri halak, a zöldségek, gyümölcsök.
Egyik emlékem Sevillából.
Vannak általánosan ismert spanyol fogások; a levesek közül ilyen a gazpacho – ennek hideg frissítő fogásnak legfőbb alkotóeleme a paradicsom, ezen kívül általában kerül bele olívaolaj, fokhagyma, uborka, szikkadt kenyér és ecet. Persze, mint nálunk a lecsó, így a spanyoloknál a gazpacho késhegyig menő viták tárgya lehet, ki, miből, mennyit tesz bele, és persze mindenkinek a saját receptje az igazi. A híres sonkát, a Jamont (hamón-nak ejtik) tapasként, azaz előételnyi adagokban is felszolgálják vékonyra szeletelve, némi olívabogyó, esetleg paradicsom kíséretében. Népszerűek a különböző sajtok (juh-, tehén- és kecske), a kolbászok, sok ételt pedig babból készítenek. A desszert lehet puding (például rizspuding, az arroz con leche) vagy gyümölcssaláta, krém, fagylalt. A sütemények kedvelt alapanyaga a dió és a mandula.
Nemrég a keszthelyi kávézóban – amelynek cukrásza vagyok – spanyol hétvégét tartottunk, ami azt jelentette, hogy a desszertkínálatban spanyol receptek alapján készült sütiket vonultattam fel. A vendégek egyik kedvence lett a toledói gyümölcstorta, amelyet azóta is többször készítettem már – változatlan sikerrel.
Hozzávalók a lapokhoz:
15 dkg liszt
10 dkg őrölt mogyoró
9 dkg vaj
5 dkg porcukor
1 tojás
A töltelékhez:
6 dl habtejszín
6 dkg cukor
a tejszín mennyiségének megfelelő mennyiségű habfixáló
gyümölcsök vegyesen (barack, málna, eper – ami van)
A karamell réteghez:
10 dkg cukor
1,5 dl tejszín
3 dkg vaj
A tetejére:
pisztácia és mogyoró mozsárban durvára törve
Elkészítés:
A tortalapok hozzávalóiból gyúrjunk tésztát úgy, hogy a tojás kivételével mindent keverjünk össze egy tálban, és akkor üssük bele a tojást. Osszuk a tésztát három lapra, nyújtsuk ki 26 centi átmérőjű körökké. Süssük meg a lapokat 180 fokos sütőben cirka 12-15 perc alatt (rendkívül sütőfüggő az idő, a lényeg, hogy a tésztának éppen pirulnia kell, de nem lehet sötétbarna).
Verjük fel a tejszínhabot a cukorral és a habfixálóval. Tegyük az első lapot arra a tortatálra, amin majd szervírozni szeretnénk a művünket. Osszuk el rajta a tejszínhab felét, majd szórjuk meg a gyümölcsdarabokkal. Jöhet a következő lap, a tejszín másik fele, gyümölcsök, majd fedjük be a harmadik lappal.
Készítsük el a karamellt: olvasszuk fel a cukrot egy száraz edényben, hagyjuk, hogy borostyánszínűre karamellizálódjon, de ne túl sötétre, mert akkor nagyon sötét lesz a kész öntet is. Adjuk hozzá lassan, eleinte tényleg szinte cseppenként a tejszínt, folyamatos kevergetés mellett, így elkerülhetjük, hogy darabosra álljon össze a cukor. Amikor már érezzük, hogy ha kicsit többet öntünk, akkor is folyékony marad, nem szilárdul, nos, ekkor öntsük hozzá a maradék tejszínt. Forraljuk addig, amíg be nem sűrűsödik: ha csíkot húzunk az edény aljára a fakanállal, nem zárul össze a karamell azonnal. Zárjuk el alatta a lángot, és keverjük bele a vajat. Kicsit hagyjuk hűlni.
Oszlassuk el a karamellt a torta tetején, majd szórjuk meg pisztácia- és mogyoródarabokkal.
Legjobb, ha egy éjszakát állni hagyjuk a hűtőben, úgy a lapoknak van idejük kissé átpuhulni, könnyebb lesz szeletelni. Nem, akkor sem lesz könnyű, csak könnyEBB.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: