Dammsugare, a svéd kedvenc

Skandináv desszertekkel kellett előrukkolnom az újabb hétvégére (a francia, az olasz és a spanyol után), s hogy ezt meg tudtam tenni, egyedül az internetnek köszönhető. Bár ha jól meggondolom, az IKEÁnak is van benne úttörő szerepe, hogy legalább kóstoltam már életemben skandináv, pontosabban legalább svéd édességet (a húsgolyó mellett).

Az egyik ilyen süti, ami kapható a fent nevezett áruházban, a dammsugare. Állítólag porszívót jelent.

Az enyém kicsit sötétebb lett, mivel a cukrász nagykereskedésben marcipánból egyféle zöldet lehetett kapni, meglehetően erőset. No de ez a termék élvezeti értékéből nem von le semmit…

Tulajdonképpen puncsrúdnak is nevezhetjük, és remekül felhasználható bele mindenféle maradék tészta (muffin, piskóta). Mivel nekem ilyenem nem igazán szokott lenni, sütöttem hozzá egy kakaós tésztát, az alábbi recept szerint.

Hozzávalók:

2 tojás
12 dkg cukor
1 dl olaj
1 dl víz
15 dkg liszt
3 dkg kakaópor
1 tk sütőpor

A tojást habosra keverjük a cukorral, hozzáadjuk az olajat és a vizet, majd a lisztet, a kakaóport és a sütőport is. Sütőpapírral borított tepsiben, vagy tortaformában sütjük (28 centisben sütöm én), 180 fokon 25 percig.

További hozzávalók:

0,5 dl rum
max. 2 dl narancslé
25 dkg darált keksz
30 dkg marcipán

A végek bemártásához:
10 dkg étcsoki
1 dl tejszín

Ha kész, és már kihűlt annyira, hogy bírja a kezünk, egy tálba tördeljük a tésztát. Adunk hozzá 25 dkg darált kekszet, fél dl rumot, és annyi narancslevet, hogy jól formázható masszát kapjunk.

Aztán tépünk egy jó hosszú folpackot, és beletesszük a masszánk felét; hosszú rudat formázunk a fólia segítségével, és így egyébként tényleg könnyű. Aztán nyújtsuk ki a marcipánt olyan hosszú lapra, mint amilyen a rúd. Marcipánt úgy lehet szépen nyújtani, hogy a tiszta gyúrólapon nem alá, hanem fölé porcukrozunk, azért, hogy a sodrófára ne ragadjon rá. A gyúrólapra nem ragad rá, viszont szép sima, fényes marad a felülete.

Nos, tehát, tegyük a tésztarudat a marcipánra.

Aztán burkoljuk be,

Vágjuk le a felesleget, dolgozzuk össze a marcipánt az illesztésnél. Aztán daraboljuk el a rudat. Nekem nagy darabokat kellett készítenem, az autentikus ennél jóval apróbb.

Ezt követően már csak a végek bemártása maradt: forrósítsuk fel a tejszínt egy edényben, majd tördeljük bele az étcsokit. Keverjük addig, amíg egynemű, fényes barna csokimasszát nem kapunk. Mártsuk meg a rudak két végét a csokiban.