Sokan gondolják úgy – én is közéjük tartoztam -, hogy az égetett tészta készítése valami csúcsnehéz dolog. Hát nem! Semmivel sem nehezebb, mint egy piskóta, és még gyorsan el is készül. Ráadásul szép…nagyon szép.
A recept egyszerű, állítom, egy nyolcéves simán összerakja a tésztát – annyi a titka, hogy pontosan ki kell mérni mindent, illetve, hogy elég ideig kell sütni a fánkokat ahhoz, hogy ne essenek össze, ne puhuljon meg a tészta.
3,2 dl víz
16 dkg vaj
20 dkg liszt
6 L-es tojás
nagy csipet só
1. Egy lábasban tegyük fel forrni a vizet, adjuk hozzá a vajat, a sót, és amikor már forr a víz, zúdítsuk bele a lisztet. Keverjük szorgalmasan a fakanállal addig, amíg a tészta össze nem áll, és el nem válik az edény falától.
2. Ekkor, ha van állványos keverőgépünk, akkor nekünk nagyon jó, mert csak átborítjuk a tésztát a mixer edényébe, és elindítjuk a gépet, kevergesse csak, amíg mi egyesével hozzá nem adjuk a tojásokat. Mindig csak egyet, és azt addig kevertetjük, amíg a tészta szépen, egyenletesen fel nem veszi. Ha nincs ilyen gépünk, csak kis kézi brünnyögő, hát akkor azzal visszük véghez a műveletet: a lényeg, hogy a tésztával kicsit várjunk, nehogy megsüljön benne a tojás, illetve, hogy aztán tényleg egyesével adogassuk hozzá mind a hatot.
3. Ha ez is megvan, a tésztánk nem kemény, de nem is folyós, habzsákba töltjük, és onnan sütőpapírral borított tepsire/sütőlemezre nyomjuk. Nyomhatunk csillagcsőből formás kis koszorúkat, de sima csőből is kis kupacokat. A profiterol jellemzően nem csillagcsövön keresztül érkezik a sütőlemezre. Mutatom.
4. Most bekapcsoljuk a sütőt 200 fokosra. Aztán visszatérünk a tepsink mellé egy kis pohárka vízzel, meg egy kis felvert tojással. Először a vízbe mártott ujjainkkal szépen lelapogatjuk a tésztahalmok tetejét, majd a tojásba mártva finoman (nem sok tojással, nehogy tocsogjon!) lekenjük őket.
5. Mehetnek a sütőbe 20-25 percre, mérettől függően. Nekem az vált be, hogy a sütési idő letelte után, amikor a hőt már lekapcsoltam, még bennhagyom a fánkokat. Egyébként sütés közben nagyon szeretem nézni, ahogy egyszer csak elkezdenek puffadni, és vagy négyszeres méretűekre nőnek.
A klasszikus az elegánsan hangzó crème Chantilly, ami szerintem nagyon vicces, mert semmi más, mint vaníliás, cukros tejszínhab. A töltést illetően kétféle iskola van: az egyik alulról lyukaszt, habzsákkal betölt, a másik kalapot vág, azaz “skalpol”, tölt, kalapot visszatesz. A tetejére pedig a szokásosnál kicsit hígabb ganache kerül: ehhez a mennyiséghez forraljunk fel 3 dl tejszínt, és vegyük le a tűzről. Tördeljünk bele 20 dkg étcsokit, majd adjunk hozzá 2 dkg vajat, és keverjük az egészet egyneműre, simára. Öntsük a fánkok tetejére.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
