Események az előrehozott érettségi ügyében

Többen kérdeztétek már, hogy mi van Bálint érettségijével, gondoltam is, hogy írnom kéne róla, de most már úgy vagyok vele, hogy amíg el nem jut oda, talán jobb lenne, ha csendben maradnék.

Különben is számon kérte rajtam, hogy ez az ő ügye, miért tettem közzé.

Nos, valami olyan megcsontosodott rendszerbe sikerült már megint belepiszkálnunk, ami velünk rendszeresen megtörténik, mintha valami kis helyi forradalmárok lennénk, nem nyelünk le bizonyos dolgokat, amibe mások szó nélkül beletörődnek. Ilyen az alapvető személyhez fűződő jogok – például a hátrányos megkülönböztetés tilalma, a lelkiismereti szabadság garantálása, a személyes szabadság vagy a személyes adatok védelme – sárba tiprása ellenni küzdelem, talán azért ivódott ez olyan mélyen belénk, mert a kilencvenes évek elején rendszeresen jártunk tüntetni Budapesten ifjú teológus hallgatókként ezekben a témákban.

Nagyon bosszant, és mélyen felháborít, ha pozícióban levő emberek, vagy bizonyos csoportok atyaúristennek, élet-halál urainak képzelik magukat, és úgy érzik, szabadon dönthetnek életek, sorsok felett, miközben a saját korlátaikról nem vesznek tudomást. És nem, már nem nyelem le.

Forrás: eduline.hu

A történetünk valójában egy évvel ezelőtt kezdődött, amikor ugyanezen időszakban Nóra lányom szeretett volna jelentkezni előrehozott érettségire (éppen akkor tett középfokú nyelvvizsgát), de nem engedték, azzal rázták le, hogy csak négyes volt félévkor (igaz, előtte mindig ötös), és hát hogy ez a nevelőtestület határozata értelmében kizáró ok. Beletörődtünk.

Nos, Bálint esetében ugye ez az érv nem állt meg, mert ő  viszont ötös volt; ennek ellenére a szaktanára, amióta tudomást szerzett a gyerek szándékáról, gyakorlatilag érzelmi zsarolásnak vetette alá a gyereket. Hogy ő ezt nem gondolta volna, meg hát az érettségihez kell a szaktanár aláírása, hát ezt nem tudja, Bálintnak hogyan lesz még – komolyan mondom, mint valami rossz operett. Ja, és még az is érve volt az aláírás megtagadása mellett, hogy: sosem látott bennünket fogadóórán. Kérdezem Bálintot: ez feltétele az érettséginek?

Csupán tengernyi teendőm választott el attól, hogy be ne rohanjak a gimnáziumba, viszont a férjem, miközben várt a kisebb gyerekeinkre, arra lett figyelmes, hogy a tankerület irodája előtt parkol. No, gondolta, ha már úgyis várakoznia kell, megkérdezi itt ezt a dolgot.

Aki nem tudja, annak itt elmondom: kicsit átszerveződött az oktatásügy mostanság, van ez a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK), és annak afféle helyi kirendeltsége a tankerület. A tankerületi igazgatók főbb feladatai az illetékességi területükön működő köznevelési intézmények irányítása, pedagógiai munkájának koordinálása, kapcsolattartás az intézményvezetőkkel, pedagógusokkal és a köznevelés egyéb szereplőivel; rendszeres jelentések és adatszolgáltatások készítése; és bizonyos esetekben az intézmények működési feladatainak ellátása.

Tankerületek az országban.

Nos tehát, amint kiderült, emberem a legjobb helyen járt. A tankerület igazgatója azonnal lekérte a jogszabályt, és bebizonyosodott: amit egy éve olyan meggyőzően állított az igazgató és a szaktanár, az egyszerűen nem igaz. A diáknak JOGA VAN előrehozott érettségit tenni, függetlenül attól, hogy hányas volt, és ezt egy nevelőtestületi határozattal nem lehet überelni. Ennek a felfedezésnek köszönhetően még néhányan szárnyakat kaptak, egy másik osztályban például van egy fiú, aki épp a felsőfokú nyelvvizsgáját szerzi meg németből a napokban, de a némettanára négyest adott neki azért, hogy nehogy már leérettségizzen. Nos, hogy, hogy nem, a jogszabályra hivatkozva mégis aláírták a papírját.

A KLIKnél egyébként értetlenül álltak az információ előtt, hogy van olyan iskola, ahol nemcsak, hogy nem támogatják, de kifejezetten akadályozzák a fiatalok előrehozott érettségijét. Én is meg vagyok döbbenve a szaktanár hozzáállásán, nem hogy büszke lenne arra, ha valaki vállalkozik egy ilyen megmérettetésre – és ennek azért van tétje -, de minden erejével azon van, hogy attól visszatartsa. Hozzáteszem, hogy a gyerek a némettudását nem neki köszönheti, hanem a különtanárának – és erről már át is eveztem a másik témára, amitől a hajam az égnek áll: egy csomó gimnázium veri a mellét, hogy ő milyen jó iskola, miközben a diákok közel 100 százaléka különtanárhoz jár minimum egy, de a legtöbben több tárgyból is. Ez az én értelmezésemben azt jelenti, hogy amely tárgyból a gyereknek másik tanárra van szüksége ahhoz, hogy értse az anyagot (és ha minimum közepes képességű gyerekről beszélünk) -akkor annak a szaktanárnak a kompetenciáját erősen meg kell kérdőjeleznem. Ha meg az osztályból mindenki különórára jár egy bizonyos tárgyból, akkor az azt a tárgyat oktató tanár ROSSZ, és a szülőknek havi sokezer forintjába kerül az ő rossz munkája. Nálunk a matektanáré 16 ezerbe, egy gyereknél.

De ez már egy másik téma, inkább máskor füstölgök rajta.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)