Középiskolában volt egy kifejezetten szadista orosztanárom (igen, én még oroszt tanultam), az a fajta volt, aki kéjjel öl, ám néha próbált kifejezetten viccesnek mutatkozni, mi pedig zavartan nevettünk a poénjain, nehogy lecsapjon valami újabb kínzással az értetlenség miatt. Egyik ilyen kedvelt humor-sziporkája az volt, hogy “annyit angolul mindenkinek tudnia kell legalább, hogy a leg a láb”.
Hát ez a kis emlékmorzsa villant fel bennem, amikor a lányom a barátnőjétől felhívott, hogy hogyan kell kolbászt sütni. Mert a konyhában bizonyos dolgokat mindenkinek érdemes megtanulnia, még úgy is, hogy nincs ráhúzható szóvicc. Evidenciának vesszük a kolbászsütést, ugyanúgy, mint ahogy a régi szakácskönyvekben a “levest berántjuk” kitétellel elintézték a sűrítést, én meg, emlékszem, először kikerestem ugyanabból a könyvből a rántást, aztán vagy húsz deka lisztből el is készítettem, aminek köszönhetően meglehetősen érdekes főzelék lett a végeredmény. Mert a könyv mennyiséget sem írt. Mert azt úgyis mindenki tudja. Hát nem. Egyszer mindenkinek meg kell tanulnia az alapokat, amire majd lehet építeni – és ilyen a kolbász(és hurka)sütés. Ráadásul passzol a cukormentes étrendbe…:)
1. Sütnivaló kolbászt kell venni.
2. JÓ kolbász kell. A jó kolbász kilós ára nagyjából a hús kilós árával ér fel. Ha túl olcsó, akkor erősen kétséges, hogy valóban húsból van.
3. Érdemes akár a fagyasztóban is tartani, mert vészhelyzet esetén hamar lehet belőle ebéd, vacsora, a befektetett munka pedig minimális.
Finom.
Még valami: grillen csak a rácsra pakoljuk a bevagdosott/megszurkált kolbászokat, és gyakran forgatva a kívánt szín eléréséig sütjük.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
