Középiskolában volt egy kifejezetten szadista orosztanárom (igen, én még oroszt tanultam), az a fajta volt, aki kéjjel öl, ám néha próbált kifejezetten viccesnek mutatkozni, mi pedig zavartan nevettünk a poénjain, nehogy lecsapjon valami újabb kínzással az értetlenség miatt. Egyik ilyen kedvelt humor-sziporkája az volt, hogy “annyit angolul mindenkinek tudnia kell legalább, hogy a leg a láb”.
Hát ez a kis emlékmorzsa villant fel bennem, amikor a lányom a barátnőjétől felhívott, hogy hogyan kell kolbászt sütni. Mert a konyhában bizonyos dolgokat mindenkinek érdemes megtanulnia, még úgy is, hogy nincs ráhúzható szóvicc. Evidenciának vesszük a kolbászsütést, ugyanúgy, mint ahogy a régi szakácskönyvekben a “levest berántjuk” kitétellel elintézték a sűrítést, én meg, emlékszem, először kikerestem ugyanabból a könyvből a rántást, aztán vagy húsz deka lisztből el is készítettem, aminek köszönhetően meglehetősen érdekes főzelék lett a végeredmény. Mert a könyv mennyiséget sem írt. Mert azt úgyis mindenki tudja. Hát nem. Egyszer mindenkinek meg kell tanulnia az alapokat, amire majd lehet építeni – és ilyen a kolbász(és hurka)sütés. Ráadásul passzol a cukormentes étrendbe…:) 
Alapvető ismeretek:
1. Sütnivaló kolbászt kell venni.
2. JÓ kolbász kell. A jó kolbász kilós ára nagyjából a hús kilós árával ér fel. Ha túl olcsó, akkor erősen kétséges, hogy valóban húsból van.
3. Érdemes akár a fagyasztóban is tartani, mert vészhelyzet esetén hamar lehet belőle ebéd, vacsora, a befektetett munka pedig minimális. 
Én úgy készítem, hogy a kolbászokat alaposan megszurkálom villával, hogy a zsír ki tudjon folyni belőle. Beleteszem a kolbászokat a tepsibe, annyi vizet öntök alájuk, hogy úgy 2-3 mm legyen a víz szintje, és hideg sütőbe rakom a tepsit. 190 fokosra állítom a sütőt, és így kb. 40-45 perc alatt pirosra sütöm a kolbászokat. Lehet enni magában, mustárral, kenyérrel, zöldségekkel, krumplipürével, savanyúságokkal – ki mivel szereti.
Finom.
Még valami: grillen csak a rácsra pakoljuk a bevagdosott/megszurkált kolbászokat, és gyakran forgatva a kívánt szín eléréséig sütjük. 
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Ide van írva, hogy kezdőknek, úgyhogy bátorkodom feltenni egy ilyen gyógyesetes kérdést, abszolút háttal ülök a lovon ilyen hurka-kolbász ügyben.
Szóval: ezt a kolbászt meg kell néha fordítani, vagy maradhat az eredeti felállásban? Nem lesz a vízben álló oldala másmilyen mint a fölül lévő? Láttam ám már ilyen felemásra sikerült példányokat, az ettől lehetett, vagy semmi köze hozzá?
Amúgy nem szeretem a húst, nagyon ritkán eszem, de készíteni szoktam, ha olyanunk van, hátha jól jön még ez az infó:)
Csak mondom, hogy mindig kérdezz nyugodtan! 🙂 Egyáltalán nem hülye kérdés, ugyanis van, aki megfordítja, pont az általad említett ok miatt, de én nem szoktam. Ha tényleg csak kicsi víz van alatta, nem lehet nagy különbség, annak nagyrésze el is párolog sütés közben, marad a zsír a kolbász alatt.
Köszönöm:)
Anyám helyett anyám vagy ilyen esetekben (na ő aztán tényleg egy görög tragédia egy személyben, ha a konyhába téved:D), kérdezni a legritkább esetben érdemes tőle – de azért szoktam, jólesik neki…:)
Erre akkor jöttem rá, amikor először készítettem nokedlit (neten kiválasztott receptből…) úgy, hogy már külön laktam, és nem volt ott vészmadárkodni minden mozdulatomhoz.
Mondom: jéé, ez komolyan ennyi?? Anyu meg úgy prezentálta mint valami ultrabonyolult, kőkemény munka eredményét.:))
Szerinted mennyire cuppantam rá a receptjeidre…?
Mind isteni, és működik!:)))
KÖszönöm:))
Hu ez nagyon jól néz ki. Én is nagyon szeretem a hurkát meg a kolbászt. Legfőképpen tepsis krumplival meg csemege uborkáva. Én a kolbászáruházban szoktam ilyesmit venni http://www.kolbaszaruhaz.hu, ha valakit érdekel.
Igen néha meg kell fordítani, mert csak akkor sül ropogósra mind a két oldala. Én úgy szeretem.
Klassz. De ez csak a kolbász….. És ha hurkám is van ? És rendhagyó módon -a krumplit mellőzöm- ,mit együnk hozzá ?
A hurka dettó. Teljesen ugyanígy, én is együtt szoktam sütni. Ha nem akarsz krumplit – kenyeret sem? – akkor salátát. Én úgy szoktam, hogy összevágok jégsalátát, paradicsomot, paprikát, adok hozzá rukkolát, gránátalma magokat (ha épp van), balzsamecetet, olívaolajat. Szeretjük a majonézt, úgyhogy általában azt is.
Köszi Móni !
Elsőre tökéletes! Büszke vagyok rá, mert anyósjelöltem is megmondta, hogy kolbászt sütni, na az nagyon nehéz…
üdv. Pisti a Vonyarci, Zuglóból
:)) Örülök, hogy segíthettem:)))