Ember tervez, francia konyha végez

Múlt hét vége felé arra gondoltam, a hétvégén majd írok egy-két jó bejegyzést, befejezem az írásos munkáimat, megírok néhány gyártmánylapot az újabb sütikről, megcsinálom végre a HACCP kézikönyvem felülvizsgálatát, azaz bevésem a változásokat, befejezem a cikkeimet az aktuális lapzártára, aztán el is ment a vasárnap. Ja, és elmegyek a gyerekekkel anyámékhoz, mert mindkét szülőm, plusz az öcsém kislányának a szülinapja most esedékes, viszünk nekik tortát.

Ehhez képest a következő történt. A keszthelyi kávézóban, ahova szállítok, hétvégére francia desszerteket hirdettünk. Persze nem én, nem az én kávézóm, de én egyeztem bele, hogy rendben, megsütöm. Ez azt jelentette, hogy a szokásos repertoáron kívül úgy 8-10 újdonságot is felvonultatunk, a francia cukrászat jegyében. Nagy kedvencemmel és példaképemmel, Praliné Zsuzsival egyeztettem, szerinte melyik az a három torta, amit mindenképpen ne kellene iktatni a kínálatba – és így lett az egyik a St. Honoré habtorta, a másik az Opera torta, a harmadik a Tarte au citron, és aztán még ezek oldalvizén felevezett a pisztáciás és a klasszikus mille feuille, a Tarte Tatin, a dióhabos és a gyümölcsös kosárkák, és még néhány torta, tortácska.

Hogyan mondjam szépen? Úsztam.

Eltökéltem ugyanis, hogy a leveles tésztát a mille feuille-höz magam készítem, mert hát ha egyszer csináljuk, csináljuk rendesen. Nagyon jó kis receptet találtam egyébként TücsökBogár konyhájában, Anitánál, akinél érdemes böngészni. A tészta elkészítése relatíve gyors (bár ez kissé becsapós), effektíve a munka tényleg nem sok vele. És aztán kisült az első lap, és megkóstoltam — és azt mondtam, jó ég, ki fogja ezek után megenni az előre gyártott levelest? Pedig nem is a gagyit veszem, de ez… Olvad a szájban a vajtól, édeskés, kicsit sós, roppan, uhh. Elképesztő. Na, ették is a vendégek nagy szorgalmasan, úgy, hogy szombaton plusz adagot is kellett vinni, ami azt jelentette, hogy a vasárnapi szállításból vettem el, tehát azt újra kellett készíteni. Nem is részletezem, a francia hétvége pénteken és szombaton 16 óra munkát jelentett, és ezt még vasárnap – ami elvileg az egyetlen szabadnapom – reggel 5-10-ig egy kis kiegészítés követte.

A családom a hétvégi programot persze nélkülem hajtotta végre, de állítólag szüleimnek ízlett a torta, anyukám pedig küldött nekem egy kis ebédet, amit ezúton is köszönök, a legjobbkor jött. Vasárnap este végül beájultam az ágyba, aztán ma reggel úgy ébredtem fel, hogy ha lehetne, két napig egyhuzamban aludnék. Persze, a kötelesség az kötelesség, átvánszorogtam az üzembe, ahol próbáltam a hétvégi dúlás után visszaállítani az eredeti állapotokat. Ekkor kopogtak – két hölgy állt az ajtóba, kedvesen bemutatkoztak, s közölték, hogy ők a kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatósága nevében jöttek, és most ellenőrzést szeretnének tartani.