Évkezdés döcögősen

Készültem valami összegzés-félére, de aztán keresztülhúzta számításaimat egy igen aprócska, ám annál erősebb tényező: a rotavírus, népi nevén a hányós-hasmenős nyavalya. Készítettem erről egy tanulságos kis Lego Star Wars miniképregényt, a bejegyzés végén találjátok.

Szóval az volt, hogy a szilvesztert teljesen ad-hoc egy baráti családnál – vagy hogyan kell ezt mondani – töltöttük. Fiaik a fiaink barátai, és hát mi, felnőttek is jóban vagyunk; a srácok közös programot terveztek, a szülők pedig akkor már bennünket is invitáltak. Jól is éreztük magunkat, egyébként, jól elbeszélgettünk, valamikor egy óra után indultunk haza, otthon még belenéztünk valami retro műsorba, és úgy fél három tájt le is feküdtünk. Elsején 10-11 körül már mindenki fent volt, sétáltunk a Balaton-parton, szánkóztunk, szóval, egészen aktívak voltunk. Este bögrés francia palacsintát sütöttem, nagyon egyszerű, mert összekevertem 2 bögre lisztet, 1 bögre tejet, 1 bögre tejszínt, 5 tojást, fél bögre porcukrot, 5 deka olvasztott vajat, és szintén olvasztott vajon megsütöttem a palacsintákat. Kisebb gyerekeim azt szerettek volna enni, gondoltam, legyen. Aztán szépen beállítottam az ébresztőt 7-re, hiszen nekem reggel már dolgoznom kellett.

Éjjel kettőkor ébredtem arra, hogy megy a róka-móka a wc-ben – Bence fiamat találtam ott, ő nyitotta a sort. Hamarosan Zsófi is követte – ó, gondoltam, hát mi lehetett a baj a palacsintával? Volt időm gondolkodni rajta, ugyanis kisebbjeim reggel hatig folyamatos programot biztosítottak, takaríthattam utánuk szorgalmasan. Mire lefeküdtem, már szólt is az ébresztő, kissé kómásan, de dolgozni kezdtem. Munka közben értesültem arról, hogy Bálint fiam is beszállt a buliba, a család fele tehát már lebetegedett, és amikor épp nem a mellékhelyiséget látogatta, aludt. Bevásároltam kólából, ugyanis (figyelem, praktika!) a hideg kóla határozottan segít az efféle bajok legyőzésében. Tudományos magyarázatot nem tudok rá, de tapasztaltuk, hogy így van.

Délután már határozottan émelygett a gyomrom. Gyorsan hívtam Pisti barátunkat, nincs-e valamilyen pálinkája, én nem lehetek beteg, nekem dolgoznom kell, és tudom, hogy a pálinka erre az esetre tényleg jó. Nem volt neki. Lilla barátnőmtől végül szert tettem mintegy 4 cl-re, amit azzal a bizalommal ittam meg, hogy elég lesz.

Estére belázasodtam, az éjszakát furcsa álom-ébrenlét delíriumban töltöttem, és konstatáltam, hogy a férjem is beszállt ebbe az őrült váltófutásba, amiből kisebb gyerekeink eddigre már kimaradtak. Reggel viszont arra ébredtem, hogy jól vagyok, és én különösebb futkozás nélkül megúsztam a betegség gyors lefolyását. Nem tudom, hogy a kóla, a pálinka, átlagosnál erősebb szervezetem tehetett erről leginkább, de tény, hogy elég jól megúsztam. Délelőtt még aludtam egy nagyot – azt hiszem, régi hiányosságot pótoltam -, sőt, még egy kicsit olvastam is. Karácsonyra ajándékoztam a férjemnek Nyáry Krisztián új könyvét, az Igazi hősök címűt, amely 33 magyar történetét meséli el, akik valamilyen szempontból hősök voltak. Nagyszerű emberek elkeserítő történetei, ugyanis az a tanulság, hogy aki itt, Magyarországon tehetséges, és kiemelkedő valamiben, az vagy elmenekül külföldre, vagy megölik az irigy, kicsinyes, frusztrált, szűklátókörű hatalmaskodók. És a “megölik”, az sok esetben szó szerint értendő – máskor erkölcsi értelemben – vagy egyszerűen “csak” ellehetetlenítik. Szeretném hinni, hogy a szerző szubjektív válogatásában véletlenül pont csak ilyen történeteket emelt ki, de egyébként van egy csomó pozitív is…

Délután telefonált a baráti család feje, mint kiderült, náluk elsején már délelőtt tombolni kezdett a vírus. Úgyhogy, ők már mind az öten túl vannak rajta.

Megnyugodtam, BIZTOS, hogy nem a palacsinta volt.

Hát így kezdődött az év.

Remélem, a folytatás jobb lesz.

És akkor most a rendkívül tanulságos miniképregény következik.