A közös sütés-főzés mindig jó program, ráadásul a végeredménynek – ha minden jól megy – mindenki örül. Zsófi (11) állított haza egy jópofa kiadvánnyal, a címe az, hogy Receptkönyv csajsziknak, úgy néz ki, mint egy asztali naptár (praktikus, nem csukódik be), csak rózsaszínű. Nyilvánvalóan kezdőknek szánták, van benne rengeteg egyszerű recept, úgymint smoothie, cupcake, muffin, kevert sütik, sütés nélküli golyók – és erre, köztük valahol ott a macaron.
A macaron!
Szerényen meghúzza magát, mintha egy fajsúlyúak lennének…
Mintha az valami csokinyalóka lenne, amit csak úgy félkézzel összekeverünk, oszt jónapot. Nem mondom, lehet, hogy valaki olyan zseni, hogy az első pillanattól érzésre úgy összerakja a macaron “tésztáját”, hogy soha nem éri kudarc – nekem az elmúlt fél évben annyi sikertelen próbálkozásom volt, annyi selejtem, annyi fogadalmam, hogy soha többet, aztán annyi reményteli újrakezdésem, mint amennyi még soha, semmilyen süteménnyel, vagy bármiféle mással kapcsolatban sem. Egy – minek is nevezzem? – cimbimnek, gasztronómiai elvtársamnak (mindkét megnevezést ő javasolta, mivel ismerősöknél többek, barátoknál némileg kevesebbek vagyunk egymás számára) köszönhetem, hogy mindig túllendültem az elkeseredettség holtpontján; először egy macaron-sütésben jártas lányt hozott hozzám, akivel már tényleg egész jót sikerült sütni, de utána megint sok-sok kudarc következett. Akkor megvette nekem Pierre Hermé nagy macaronos könyvét. Hozott maghőmérőt. Úgy éreztem, minden adott a sikerhez – és egyszer jó is lett, de aztán megint nem. Aztán igen, aztán nem.
Kétségbe voltam esve. Nem lehet, hogy ennyire béna vagyok. Kérdeztem bloggereket, ismerősöket, kipróbáltam hideghabos recepteket – kudarc. Vissza Pierre Herméhez, elő a maghőmérővel, nézzük megint, elölről.
És egyszer csak meglett. Rájöttem. Elkaptam. Megéreztem. Most már tudom és érzem az állagokat, a színeket, azt a tompa csillogást, ahogy fénylik a már bőrösre száradt nyers macaron. Azt is megtanultam,hogy sem a túl hideg, sem a túl meleg nem jó, a páratartalom pedig legfeljebb 55 százalékos lehet. Talán ezért sikerült korábban mindig éjszaka, ha sikerült: senki nem nyitogatta rám az ajtót, a hőmérséklet is ugyanaz maradt. Ja, és lehet légkeveréssel a nagy sütőben sütni, de sokkal alacsonyabb hőfokon, és persze rövidebb ideig.
Még most is beleizzadok, ha végiggondolom ezt a számomra kifejezetten heroikusnak tűnő küzdelmet, amit, lassan ki merem mondani, végre megnyertem.
És akkor ezt a receptet beleteszik egy csajsziknak szóló szakácskönyvbe, a sárgabarackos kókuszgolyó, meg a kókuszos passiógyümölcs-golyó közé. Egyből az a gyanúm támadt, hogy aki ezt a gyűjteményt összerakta, az nem sütött még macaront. csak hát jól néz ki a képeken, ugye.
Na, de jól néz ki ez a citromos is ám, ráadásul a világ egyik legegyszerűbb sütije. Kicsit változtattam a mennyiségeken, mert kész vagyok a grammozásoktól egy ilyen kevert süti esetében, aminek a hozzávalóit akár bögrében is meg lehetett volna adni, mivel az arány a lényeg. A macaronnál, ott számítanak a grammok. Itt nem.
Hozzávalók:
22 dkg vaj
22 dkg cukor
4 tojás
30 dkg liszt
1,5 tk sütőpor
1 citrom reszelt héja
(nyugodtan mehet bele a leve is, csak 2 evőkanálnyit hagyjunk meg)
A máz:
20 dkg porcukor
2 ek citromlé
1. A sütőt melegítsük elő 180 fokosra.
2. Egy mély tálban keverjük habosra a puha vajat és a cukrot, egyesével adjuk hozzá a tojásokat (azaz tojás, keverés, második, keverés…)majd a lisztet, a sütőport, a citromhéjat és a citromlevet is. Vajazott, lisztezett (vagy sütőpapírral borított) közepes (20×30 cm) tepsibe simítsuk a masszát, és süssük 35-40 percig.
3. Hűtsük ki a sütit, majd készítsük el a mázat: a porcukorhoz adagoljuk a citromlevet, folyamatosan keverjük. Akkor jó, ha nagyon sűrűn folyik, vagy nem is folyik, inkább csak lassan mozdul a lefelé fordított kanálról. Ezzel kenjük be a süti tetejét, és hagyjuk megszáradni.
Mi egyébként 29 centi átmérőjű piteformában sütöttük.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Örülök, hogy megtört a macaron-átok és Zsófi is nagyon ügyes, valakinek a nyomdokaiba lép! 🙂
Köszi:)