Jó, mondhatod erre, azt is adhattam volna címnek, hogy hogyan növesszünk még karokat, fejet, vagy nyújtsuk a napokat 36 órásakká, illetve hogyan lehet a kávét intravénásan a szervezetbe vezetni.
Az anyaságról általában úgy szokás beszélni, hogy az milyen magasztos, csodálatos, gyereket nevelni a világ legjobb feladata – ám hiába a tudat, az n+1 számú gyerek, előfordul, hogy az anya a sok teendő között idővel azt veszi észre, hogy oda az öröm, mókuskerékbe szorult.
Az élet nem reklámfilm, nem marketingesek alakítják hófehér blúzos anyukával, aki könnyed kacajjal veszi tudomásul a fű- és sárfoltokat a – természetesen – szintén hófehérbe öltöztetett huncut kisgyermeke ruházatán.
Van, hogy nem értjük, miért reagálunk úgy, ahogy.
Miért kiabáltam már megint, holott nem akartam? Miért nem alszik a gyerek, hogy végre én is szusszanhassak? Miért marad rám egy csomó olyan feladat, amit más is el tudna végezni a családból? Miért vagyok szomorú, amikor (szinte) minden körülmény adott ahhoz, hogy boldog legyek?
Virág elvtárs ezt teljesen egyszerűen megmagyarázta azzal, hogy mert “az élet nem habostorta”. Erre előbb-utóbb mindenki rájön, aki nem valamiféle burában éli le az életét békében és biztonságban – de azt hiszem, leszögezhetjük, hogy a többségre nem ez a jellemző.
Számomra az évek során fontos felismerés volt az, hogy a hangulatom, a viselkedésem meghatározza az otthonunk, tehát ezzel együtt az egész család hangulatát, illetve az, hogy nem kell, és nem is szabad engednem az érzelmi hullámzásoknak; tudok tenni az ellen, hogy ha sötét felhők gyülekeznek a fejem felett, azok el is menjenek. Az én választásom, hogy átadom-e magam a negatív érzelmeknek, vagy ellenállok, és az optimizmust választom.
Mindenkinek van választása, még akkor is, ha mások a lehetőségei.
Íme néhány lehetséges út, amiben változtathatsz, ha szükséges.
1. Kérj segítséget.
Ez nem szégyen. Néhány óra magányra van szükséged? Stresszmentes vásárlást szeretnél? Moziba mennél a férjeddel? Szeretnél egy kicsit kikapcsolni? Kérj segítséget akár rokonoktól, akár barátoktól, vagy ha tudsz, fizess azért egy babysitternek, hogy egy kicsit mentesítsen a 24 órás szolgálat alól. Nem vagy rossz anya attól, ha úgy érzed, hogy de jó lenne a gyerek(ek) nélkül egy kicsit. Egyáltalán nem.
2. Bízz magadban.
Ne őrülj meg a különböző gyereknevelési szakkönyvek különböző tanácsainak útvesztőjében. Hallgass az ösztöneidre, a gyerek akkor lesz boldog, ha te is az vagy, neki az a legfontosabb, hogy veled, a családban biztonságban érezze magát. Hogy tudja, hogy a számára fontosak szeretik őt. Dicsérj és jutalmazz, szabj határokat, korlátokat, legyél következetes ezek betartatásában, és figyelj a belső hangra.
Erről egy egész bejegyzést írtam, a fenti címre kattintva megtalálod. Itt kapcsolódhat az 1. pont, lehet, hogy segítségre lesz hozzá szükséged, de érdemes.
4. Ne legyél perfekcionista.
Perfekcionista az, aki mindig mindenben 100 százalékot akar nyújtani, illetve a környezetétől is hasonló tökéletességet vár el. Hát ebben eleve borítékolt a boldogtalanság, ugye, mert nem lehetsz tökéletes. Képtelenség. Nem tudsz hibátlanul megfelelni ennyi feladatnak, és hát azt is látni kell, hogy nincs objektív leírása a tökéletes szülőnek, anyának, házastársnak, mert ez nem objektív kategória. Az egyik gyereknek az a jó, ha minél többet szeretgeted,ölelgeted, a másiknak az, ha inkább békén hagyod. Az egyik intenzív foglalkozást vár el, a másik egyedül szeret szöszölni. A szakkönyv azt mondja, hogy 15 hónaposan azt kell mondania, hogy anya, a te gyereked meg nem mondja. Mást sem. A szomszédé bezzeg.Ne akarj folyton igazodni valamiféle sorvezetőhöz, az élet úgyis gondoskodik róla, hogy majd másképp alakuljanak a dolgok, ahogy te azt elképzelted, vagy tervezted. Nyugodj meg. Menni fog.
5. Légy pozitív.
Az optimizmus is általában döntés kérdése. Átadod-e magad az önsajnálatnak, a kilátástalanságnak, vagy felülemelkedsz rajtuk, és meglátod a napot a felhők fölött? Most mondhatod, hogy jó-jó, de hogyan? Hiszen amikor az ember fölött beborul az ég, pont fogalma sincs, hogyan legyen optimista.Nos.
→ Először is, azonnal fejezd be mások hibáztatását a saját boldogtalanságod miatt. Főleg a társadat, férjedet ne okold.
→ Fejezd be a panaszkodást, nézz körül, mid van, és ne arra fókuszálj, ami nincs. Gondold végig, hogy ha valaki kívülről látja az életedet, milyen értékeket fedez fel benne? Legyél hálás ezekért a dolgokért.Tudod, hányan szeretnének férjet, gyereket, és nem lesz nekik? Hányan cserélnének veled boldogan?
→ Keresd olyan emberek társaságát, akik felvidítanak, ha valakivel jellemzően rossz dolgok jönnek elő beszélgetés közben, akkor a vele való találkozást ne erőltesd. Vagy beszéljétek meg, hogy véget vettek a lelki nyűglődésnek. Olvasd el azt a régebbi bejegyzésemet, mit írt Kalocsa Róza a családi boldogságról.
→Keress vidám zenét, ami jókedvre derít, és ne az elmúlásról, a szomorúságról szóló számokat hallgass. Tehát, semmi Szomorú vasárnap, Én mindenkiben csalódtam, vagy Dr. Bánat. Nézz videóklipeket az Earth, Wind and Fire-ről, garantáltan felvidulsz.
→ Keresd a színeket. Öltözz színesbe, fesd ki a körmöd, sminkeld ki magad.
Ha mindezen tanácsok nem válnak be, gyere vissza.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Köszönöm!
Nagyon jól estek a szavaid! Azt hiszem pont erre volt most szükségem.
Pár hete, amikor ugyanígy a padlón éreztem magam, akkor egy filmben hallottam egy olyan megjegyzést, ami akkor sokat segített abban, hogy ne érezzem magamat egy csődtömegnek, és amit ha nem bánod Móni, leírok: Az, hogy segítséget kérsz és kapsz, az nem azt jelenti, hogy kudarcot vallottál, hanem azt jelenti, hogy nem vagy egyedül!
Örülök, hogy leírtad, köszi:)
Nagyon hasznos és jó bejegyzés, köszönöm!
Nekem az elso az ami nem megy! Egyszeruen nem! Pedig fejben tudom hogy kellene…
És miért nem? Nem mersz segítséget kérni? Vagy nem bízol senkiben annyira, hogy rá hagyd a gyereke(ke)t?
Nagyon jó összefoglalás, teljes mértékben magaménak érzem.
A segítség kérés (ami ugye összefügg a perfekcionizmussal is) nekem sem erősségem, részben nincs is sok lehetőség – a rokonokkal vagy nem olyan a kapcsolatom, vagy akivel igen, az amúgy is túlterhelt. Szitterhez még kicsinek gondolom a gyerekeimet (2 éves és 9 hónapos).
Egy apróságot fűznék még hozzá, ami talán a perfekcionista anya témához tartozik leginkább. Ha extra feladatok vannak: pl. költözés, esetleg olyan vállalkozás, amit nem lehet magára hagyni, tanulás, ilyesmik. A több különböző feladat között is fel lehet őrlődni. Itt talán az segíthet, ha az ember meghatározza a fontossági sorrendet és ehhez ragaszkodik? Mi a véleményed?
Ó, ezer bocsánat, itt nem válaszoltam…! Igen, ezzel teljes mértékben egyetértek. A fontossági sorrend nagyon hasznos, meg azt is érdemes eldönteni, hogy mi sürgős, mi nem. Ami ráér, azzal ne kínlódjunk.
Moni kedves,
Visszajaro vagyok es koszonom mindezt ujra es ujra!
Örülök, ha bármiben segít 🙂