A malachit és a hajóvonták
Mostanában eszembe jut egy-egy villanás a gyerekkoromból, egészen furcsa dolgok.
Az egyik a malachit; volt egy mesekönyvem, amiben sokszor emlegették a malachitet – valaki kapott valakitől, vagy találta -, és nem értettem, hogy hol vannak a malacok? Valamiféle metaforának gondoltam, hogy azt a bizonyos követ – mert az kiderült a szövegkörnyezetből, hogy ilyesmiről van szó – a malacok hitéről nevezték el, és bizony morfondíroztam azon, hogy miben is hihetnek a malacok. Nem tudom, miért jutott ez eszembe, de amikor mindezt szóvá tettem a blog Facebook-oldalán, bölcs ex-padtársam, Sanyi erre is tudott magyarázatot: “mert gyerekkorodban mindent tudtál. (Én legalább is így voltam.) Ezért tudtad, hogy a malachit a malacok hite, akik egy malac istenségben hisznek és a malac templomba járnak, ahol a három kismalac ministrál. Ami miatt ez most az eszedbe jutott, az a jelenlegi társadalmi környezeted morális állapota. (Bár mint kő, a reménység szimbóluma, ami éltessen a jövőre nézve…)”
A malchites könyvet a nagymamáméknál olvastam egy nyáron (ötéves koromtól tudtam, és nagyon szerettem olvasni), és talán ezért jutott eszembe az is, hogy náluk nyáron a teraszon szólt szinte egész nap egy kis táskarádió. Vagy ha nem is egész nap, de ami biztos: a Jó ebédhez szól a nóta, az Időjárás- és vízállás-jelentés, továbbá A Szabó család ment minden nap. A Jó ebédhez szól a nóta alatt ebédeltünk, ez tiszta sor, utána pedig mosogattunk a mamával, ott, a teraszon; egy nagy bádoglavórban volt az áztató mosogatószeres meleg víz, egy másikban az öblítésre való tiszta forró. Ő mosogatott, én öblítettem, aztán ketten törölgettünk, és közben szólt a vízállás-jelentés: “a Duna Gönyűnél apad, máshol árad, hajóvonták találkozása tilos”. Soha nem értettem, mi ez a dolog a hajóvontákkal, meg hogy miért nem találkozhatnak. Egyáltalán, maga szó, hogy “hajóvonta”, sem volt számomra értelmes. De elfogadtam, mint a malachitet, és vártam már, hogy mi van a Marcallal Mórichidánál, apad vagy árad, és találkozhatnak-e szegény hajóvonták. (Egyébként a hajóvonta: a vontatóhajó és a mellékötött vagy utána akasztott úszóegységek összessége. Folyamszűkület esetén nem férnek el egymás mellett, vagy a kis helyen a nehéz irányíthatóság miatt könnyebben fordul elő baleset – hát ezért nem találkozhattak.)
Azon gondolkodtam, mennyire elképzelhetetlen ma már, hogy valaki végighallgasson egy vízállás-jelentést. Hiszen megszoktuk, hogy ha számunkra érdektelen műsor megy, elkapcsolunk vagy lekapcsoljuk, benyomunk egy CD-t, MP3-at, és csak olyasmit hallgatunk, ami feltételezésünk szerint érdekel. Abban az időben pedig hallgattuk, hallgatta mindenki, mert ez volt. Hozzátartozott az ebéd utáni időszakhoz, hogy elhangzik a vízállás-jelentés, és én sem kérdőjeleztem meg soha, hogy tulajdonképpen mi a túrónak hallgatjuk mi ezt, amikor semmi közünk hozzá. Gondolataimban megjelentek a hajóvonták, amint sündörögtek, hogy láthassák egymást, de a szigorú női hang kimondta, hogy a találkozásuk tilos, így szertefoszlott minden reményük.
És eltelt azóta 30 év, már csak én vagyok egyedül a képből, se mama, se ház, se táskarádió – csak az emlék, hogy a hajóvonták találkozása tilos.
Hát hogy van ez?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)