Garázsvásár, sufnivásár, egyre népszerűbb a műfaj végre nálunk is – ami persze Amerikában vagy fél évszázada kiválóan működik: akár egy személy, vagy kisebb közösségek egy magánház udvarán/garázsában/teraszán alkalmi piacot hoznak létre, ahol potom pénzért, párszáz forintokért eladják felesleges holmijaikat az érdeklődőknek.
Rengeteg felesleges holmi keletkezik az otthonokban évente. A gyerek kinövi, aztán várjuk, hogy majd a másik belenő, annak meg nem tetszik, de a cucc ahhoz túl jó, hogy csak úgy beadjuk zsákostól valami elosztóba, ugyanakkor még sincs rá szükségünk. Vagy: kaptuk, de soha nem is használtuk. Vagy használtuk, de meguntuk.
Ideális megoldás a garázsvásár.
Olyan szerencsés vagyok, hogy részt vehettem az első ilyen jellegű keszthelyi eseményen. Mázli, hogy egy ismerősöm rendezte, és muszáj volt odamennem, mert kértek tőlem sütit; ugyanis nemcsak a megunt holmik cserélhettek gazdát, de volt szendvics, kávé, üdítő, na meg süti. És rengeteg jó cucc. Mutatom a plakátot, amin azért két kisebb változtatást végrehajtottam, személyiségi jogok okán.
Cipő, ruha, ékszer, könyvek, táskák, babaholmi, játékok, minden, ami a háztartásban feleslegessé válhat (reményeim szerint a későbbiekben apróbb bútorok is előkerülnek). Én magam zsákmányoltam 2 táskát, könyvet, szoknyákat, felsőket, egy poncsót, könyvet, meg még pár dolgot, amit most nem mondok, mert meglepetés ajándék lesz belőle. Összesen talán ha 3000 forintot költöttem.
És tudjátok, mi volt még nagyszerű? Hogy az emberek beszélgettek. Na jó, főleg nők, igaz, bár előfordult egy-két férfi is. Jó volt látni, hogy amolyan alkalmi közösség jön létre, és örülök, hogy ennek a közösségnek része lehettem, mert ott voltam a (tudtommal) első keszthelyi sufnivásáron. Na persze, az időjárás is hozzátette a maga részét, mert ragyogó napsütésben, vagy 20 fokban folyt az adok-veszek.
Az a jó benne, hogy bárki! Még bujkálni sem kell, nem fog meglepni szomszédnéninek álcázott NAV-ellenőr, mert teljesen legális! A lényeg, hogy saját tulajdonú ingatlan területén kell megrendezni, akkor ugyanis magánrendezvénynek számít. Van ugyan valami összeghatár (azt hiszem, 800 ezer Ft/év), ami felett adózni kéne, de mondjuk azt nem tudom, ez hogyan ellenőrizhető. Mármint a bevétel.
Hirdesd meg! Kézenfekvő az Internet, hívd meg a barátokat, ismerősöket, vagy tedd fel a vásár adatait erre a Facebook-oldalra – attól függően, hogy inkább csak ismerősöket, vagy akár ismeretleneket (ne adj’ Isten vérbeli kincsvadászokat) szeretnél vendégül látni.
… élvezd az élményt. Nekem bejött. Úgyhogy csak ennyit mondok:
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
