Szívesen olvasgatok régi könyveket, többször tallóztam már Zsemley Oszkár: A magyar sütő-, cukrász-, és mézeskalácsos ipar története című kötetéből, amely 1940-ben jelent meg, és sok történetet, legendát is tartalmaz az említett mesterségekkel kapcsolatban. Ezúttal egy receptet találtam, amely szerintem ma is népszerű lehetne, mondjuk, nem annyira az ínséges idők (remélem), hanem a reform hatás miatt.
A nyomor leleményessé, feltalálóvá teszi az embert. 1770-73 ínséges évek voltak, s a népélelmezés sok gondot okozott a hatóságoknak. Különösen és elsősorban a kenyérkérdést kellett megoldani. Ekkor jelent meg egy hivatalos rendelet arról, hogy készítsenek a sütők és a háziasszonyok tökből kenyeret. Ez a rendelet szó szerint a következőképp szólt:
„Az elmult három inséges év megtanított bennünket arra, hogy tökből is lehet kenyeret sütni, mégpedig a következő módon: a megtisztított tököt kétujjnyi szélességű hosszukás szeletekre vágjuk, rosttól és magoktól megtisztítjuk (amelyek igen alkalmasak sertések etetésére) s a lehámozott darabokat négyszögletesekre vágjuk. Ezeket a darabokat sós vízzel üstben puhára megfőzzük, majd szitára dobjuk, hogy a víz lecsorogjon, azután kissé száradni hagyjuk. Később teknőbe tesszük, kézzel, majd vékony nyujtóval összenyomkodjuk, hogy nagy darabok ne maradjanak és egyforma simaságra eldolgozzuk. Hozzátesszük a szükséges kovászt és lisztmennyiséget és tiszta vízzel kenyértésztává dagasztjuk, majd tetszésszerinti kenyereket formálunk. 20 kg feldolgozandó liszthez 10 kg tököt számítunk.”
Ez a rendelet 1773. április 24-én jelent meg.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: