A közgazdász jelentkezik
Tudom, sokan vagytok, akik négy éve, amikor még csak gondolkodtam azon, hogy a Pannon Egyetem Georgikon karán induló közgazdász alapszakot elvégzem, már figyelemmel kísértétek sorsom alakulását. Itt voltatok velem a vizsgaidőszakokban, amikor a valószínűségszámítás miatt nyűglődtem, amikor matekból vizsgáztam, vagyis abból a tárgyból, amellyel kapcsolatban felnőttként kellett megtudnom, hogy nem vagyok hozzá hülye, egyszerűen meg kellett rá érnem. Sokan segítettetek a szakdolgozatomhoz szükséges kérdőív kitöltésében is (összesen 283-an, plusz 40 blogger), amit külön köszönök. Bár írtam már egy nagy összefoglalót, úgy érzem, ezzel a bejegyzéssel tartozom. Nos végre, végre megvolt az államvizsga. Egy teherrel kevesebb. Mivel mindössze három napot tudtam a felkészülésre szánni, nyomasztott az, hogy még csak az anyag végére sem értem, az utolsó két tételt már a vizsga napján, a helyszínen, reggel olvastam el. Ugyanakkor bíztam abban, hogy forró nyári nap lévén, légkondicionálás hiányában elég lesz, ha bármiről két percet tudok beszélni, így e taktika mentén olvastam a tanulnivalót: mi az, amit meg bírok jegyezni, ami reménytelen, azzal nem foglalkozom. Másrészt, amikor megláttam a bizottságunk névsorát, megnyugodtam, mivel olyan személyek voltak köztük, akiknek a puszta jelenléte is szinte garancia volt számomra, hogy ez rosszul nem sikerülhet: a volt középiskolai igazgatóm, néhány kedvenc tanárom, középiskolai gyakorlati helyem, a balatongyöröki (akkor még bányászüdülő) Hotel Panoráma igazgatója. Egyetlen személy volt csupán, akiről gondoltam, hogy majd belém köthet, meg is tette, amint arra számítottam, viszont pont ezért meggyőzően tudtam érvelni álláspontom mellett. Amint arról meséltem már, szakdolgozatom “A gasztroblogok hatása a hazai táplálkozási szokásokra” címet viseli, sikerült alátámasztanom azt a hipotézisemet (is), hogy a blogok igenis hatnak, hiszen rengeteg háziasszony olvassa, főz belőlük, és el is ismeri, hogy változtatott főzési/táplálkozási szokásain az olvasottak nyomán. Amikor a prezentációmat tartottam, a második diámnál puff, elment az áram, mire megjegyeztem, csodálkoztam volna, ha velem nem történik valami hasonló – utalva sevillai kalandjaimra, hiszen ha velem megtörténik, hogy nyerek egy külföldi utazást, aztán induláskor visszaparancsolják a repülőt, mert folyik az üzemanyag, majd odaérve, rögtön első este eltöröm a könyökömet, szóval, miért is ne történne valami, amikor államvizsgázom? Persze, ez most nem veszélyeztette senki testi épségét, a rövid intermezzón hamar túljutottunk, az áram persze visszajött, és én végigmondtam tízperces bemutatómat a szakdolgozatról, aminek sikere volt – egy kekec kérdést tett fel az, akire számítottam, amely a gasztrobloggerek tévedhetetlenségét firtatta, de ezt abszolút sikerült a helyén kezelnem. Jött a tétel. Előző nap, amikor koncentrálva olvastam az anyagot, az villant be, hogy 6. Megnéztem, a vállalatok munkaerő-gazdálkodása, hú, az klassz, de jó lenne. Reggel beszélgettünk a többiekkel, ki melyiket szeretné húzni, és valamilyen kontextusban ott is elhangzott a 6-os, amire egyből szöget ütött a fejembe, hogy meg kéne kicsit alaposabban nézni azt a tételt. Kinyitottam, és egy jó nagy csokifolt díszítette a lapot. Na, mondom, ez jel. És mit gondoltok, melyiket húztam? Nem, nem a hatost. A tizennégyest. A marketing szerepe az idegenforgalmi tevékenységet folytató vállalatok esetében, vagy ilyesmi. Viszont sokkal jobban jártam vele, mert a felkészülési idő alatt eszembe jutott róla,amennyi kellett. Ezt rendkívül magabiztosan és mosolyogva, saját vállalkozásomból vett példával alátámasztva előadtam a bizottságnak, és az elnökasszonynak csak annyi kérdése volt hozzám, hogy miről szeretnék még beszélni, mire mondtam, hogy hát, igazából már nem nagyon szeretnék. Erre megköszönték szereplésemet, és nagy mosolygások közepette elköszöntünk. Ezt követően sorstársaimmal lógattuk a lábunkat egy ideig az aulában, a délután fél 4 felé várt eredményhirdetésig. Ott kiderült, hogy a vizsga mindenkinek sikerült. Az én osztályzataim: a szakdolgozat és a védés 5, a felelet 5, a kumulált átlagom az összes korábbi vizsgámból 4,1 körül, így a diplomám érdemjegye jeles. Itt a vége, tehát. Nincs több vizsga, egyelőre biztosan nincs több tanulás. Úgyhogy kékre festem a lábkörmeimet, és örülök a nyárnak. Naná, hogy most romlik el az idő.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
