A Harmat Kiadó újabb remek könyvekkel lepett meg, amelyek közül az egyik Kevin Leman munkája, a Születési sor(s)rend. Nagyon érdekes, és egyben szórakoztató olvasmány, Bence fiammal olvasgattuk az utóbbi napokban esténként, aki négy gyerekünk közül a harmadik, és nagyokat hümmögött, amikor magára ismert a leírásokból.
A könyv ugyanis arról szól, hogy a születési sorban elfoglalt helyünk meghatározza személyiségünket – amelynek kialakulását persze számos más tényező is alakítja, mégis, alapvetően rányomja bélyegét életünkre, ha elsőszülöttek, középsők, legkisebbek, vagy éppen egykék vagyunk. A könyv humorral és sok példával fűszerezve ad támpontot saját személyiségünk eredőinek jobb megértéséhez, a harmonikusabb párkapcsolathoz, az elsőszülött, középső vagy épp legkisebb gyerekek neveléséhez, és ahhoz, hogy jobban eligazodjunk a kapcsolatok útvesztőjében az élet minden területén.
Tehát, ezt a könyvet fogom kisorsolni azok között, akik vasárnap éjfélig kommentben válaszolnak a következő kérdésre: elégedett voltál-e a “helyeddel”? Szerettél volna kisebb-nagyobb-egyke lenni, vagy inkább több testvérre vágytál? Nem muszáj sokat írni, aki viszont részletesebben kifejti a gondolatait, annak örülök…
A könyv egyébként megvásárolható a Harmat Kiadó weboldalán, az internetes kedvezménnyel 2320 Ft-ért.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Én 4 lányból az első voltam! …ami néha nehéz volt, néha nem, de szerettem:))) (egy báttyról álmodoztam időnként.) Imádom a mai napig hogy ennyien vagyunk testvérek!
Legidősebb lány vagyok, két fiútestvérrel, mindig is szerettem volna egy lánytestvért. Nehéz volt, mert sokat húztuk egymást öcséimmel és rivalizálás is volt.
Három lány közül én vagyok a legnagyobb, mindig nekem jutott az “anyaszerep”, aminek akkor megvoltak a hátrányai, ma meg inkább az előnyei. Összességében jó volt elsőnek lenni.
8 (igen, nyolc) testvérből a legidősebb vagyok. Testvérek aránya 7:1 a lányok javára 🙂 Ma már azt gondolom tényleg jó elsőnek lenni. Persze megvoltak a hátrányai is, mert gyerekkoromban folyton vigyázni kellett rájuk és “cipelni” őket a suliba, oviba… de ma már önállóak – egy kivételével 20 év felettiek. Sorban jönnek az unokahugik, unokaöcsik, egyre nagyobb a család és ma már az öröm van benne! Így felnőtt fejjel értettem meg sok dolgot, amit gyerekkorban inkább apró (vagy óriási) bosszúságnak gondoltam. Szerintem nagyon alkalmazkodóak lettünk, rugalmasak és talán könnyebben elfogadjuk, megértjük egymást, másokat. Nekem egy lányom van, de mindig van körülöttünk valaki, hiszen a vér szerinti családunkon kívül a népzenében is van egy nagy “családunk” akikre számíthatunk legyen szó bármiről.
Én három lányból a legnagyobb voltam. Végül is élveztem a helyzetet. Egy-két dolgot később kellet helyére tennem, hogy kiért vagyok felelős és kiért nem, de ennek is meg volt a haszna. Egy bátyót szerettem volna mindig.
Én kilógok a sorból..mert egyke vagyok 🙂 Ezért (is) lett 3 gyermekem,fiúk mindannyian(10,8,és 3 évesek).Miattuk érdekelne különösképpen ez a könyv :)Egyébként mindig nagyon szerettem volna egy nagyobb fiú vagy egy kisebb lány testvért..De felnőtt fejjel már olyan testvéri kapcsolatokat látok ami miatt már nem bánom,hogy nincsen…(Na jó..néha egy kicsit.)
Én “egyke” vagyok és nekem nagyon hiányzott egy testvér, mindig szerettem volna egy fiú-testvért. A mi “rokonságunk” lassan kihal, mert mindenhol csak egy gyermek született. Mi a férjemmel (ők hárman vannak testvérek) két gyermeket szerettünk volna, mikor összeházasodtunk, ami sikerült is, 1 lányunk és 1 fiúnk született. Gyermekeink már felnőttek, de nagyon jóban vannak a mai napig is, pont úgy mint gyermekkorukban. Sőt a fiam a lányom férjével is nagyon jól kijön, sok programot szerveznek együtt. Szerintem sokkal jobb a nagyobb család, mint mindig egyedül lenni.
Én első és problémás gyerek /koraszülött, beteges stb/, apám nem is akart több ilyet, így amikor 5 év különbséggel jött a tesóm nem volt boldog ….aztán megszületett az öcsém…aki tiszta apám…na innentől én leszorultam a “csak lány és cseléd” szintre…az öcsém nem is tart semmire…pedig, pedig…annak ellenére, hogy ez tüske lesz életem végéig, én sokkal többet profitáltam ebből a helyzetből….
2 lány közül a kisebb… szerintem ebben az esetben jobb a második hely! 🙂 én legalábbis így éltem meg…
2 lány közül a nagyobbik vagyok, négy év a korkülönbség. Nekem jó volt az első hely. 🙂 Már csak azért is, mert éreztem a tesómnak hátránya van a második hely miatt és nem örültem volna, ha én élem át ugyanazt. Két gyerekem van. Na, ők még nem tudják mi a véleményük. Az első arról panaszkodik, hogy milyen rossz elsőnek lenni, bezzeg a másodiknak milyen jó…miközben az első ugyanúgy élvezi az elsőbbségét és hogy ő nagyobb és okosabb (ahogy azt minden első képzeli). 🙂 A kisebbik (2,5 év korkülönbség) : bezzeg milyen jó az elsőnek, hogy ő a nagyobb és neki mindent szabad, neki meg semmit. 🙂
3-bol az elso vagyok, ocsim es hugim van. En szerettem legidosebbnek lenni, sokszor kellett anyaskodni. Ez neha jo volt, neha nem. Allitolag egyszer azt mondtam anyukamnak:
-De Anya, meg en is gyerek vagyok! 🙂
Én kettőnk közül a kisebb lány vagyok, amivel elégedett voltam mindig is. Ami bántott, hogy 11 év korkülönbség van közöttünk, mikor tini korba értem, a nővérem már férjhez ment.
Én is az ˝egykék˝ sorába tartozom. Kiskoromban nem éreztem a testvér hiányát, mert volt egy 6 hónappal idősebb első unokatesóm, akivel kimondhatatlanul jó kapcsolatban voltunk,minden szabadidőnket együtt töltöttük, soha nem vesztünk össze.Aztán ő a szüleivel külfüldre költözött és kezdett hiányozni a testvér. Nekem ezért van 2 gyerekem. Az unokatesómmal a mai napig nagyon jó a kapcsolatom, csak sajnos ritkán tudunk találkozni és a mai napig nem veszekedtünk egymássall.
Mi 4-en vagyunk testvérek. Én a 2. vagyok a sorban. Nem szerettem utáltam és ez a mai napig sem változott meg. Lehet, hogy ezért van az, hogy alig tartjuk a kapcsolatot. Mindegy én ebbe beletörődtem és a hibákból amiket átéltem, építkezem és tuti nem követem el saját gyermekeimnél. Bár én ikreknek adtam életet, de a pár másodperc is időrendet állít. 🙂 Szeretnék még egy gyermeket, ha tutira lány lenne és tutira “egy” lenne! 🙂
Én három lány közül a legidősebb vagyok. Szerintem elsőnek lenni a legjobb.
Egy húgom van, négy év korkülönbséggel. Én nem szerettem nagyobb lenni, tesóm nagyon okosan kihasználta az “én vagyok a kisebb” kártyát és rengetegszer büntettek meg olyasmiért is, amiben nem én voltam a hibás. Neki viszont a suliban volt rossz, mert évekig hallgatta a bezzeg a nővéred kezdetű mondatokat…
Általános iskolai osztálytársnőmnek volt egy bátyja, aki mindig kísérte/vigyázott rá, egy nagyobb fiútesóra vágytam akkoriban nagyon.
Én alapvetően elégedett voltam, bár viszonylag bonyolult féltestvér-mostohatestvér kombinációk vannak a családban 🙂
Első vagyok, egy húgom van. Nem, nem voltam elégedett a pozíciómmal: sok mindent nekem kellett kiharcolnom, amit a húgomnál már természetesnek vettek. Az elsők sorsa 🙂
Egy nővérem van, öt év korkülönbséggel. Sokáig úgy éreztem, hogy nem tudunk nagyon mit kezdeni egymással, mert amiből ő már kinőtt, én abba éppen belenőttem… De azért mindig jó volt, hogy van valaki, akire támaszkodni lehet, és néhány felnőttkori világégés még szorosabbra kovácsolta a kapcsolatunkat. Szóval most már abszolút elégedett vagyok. 🙂 (Neki szeretném megnyerni a könyvet, a második fiát várja éppen.)
Ket lany kozul a fiatalabb vagyok, 2 evvel. Szerettem, a tesom nem annyira. A kapcsolatunk jobol rosszba aztan megint joba fordult, onnantol hogy mar nem eltunk egyutt. Neki szinten ket lanya nekem egy fiam egy lanyom van, kifejezetten orultem hogy nem egy nemu a ket gyerkoc 🙂
Szerencsesen alakult a szuletesuk, en kezdtem a fiammal utana naluk az elso lany, az en lanyom es a kicsi naluk. Erdekes lehet hogy a nagymama szempontjaboli sorrend vajon szamithat-e?
Három testvér közül középső vagyok, a tesóim fiúk, 1-1 év korkülönbséggel. Öcsémmel mindig nagyon jóban voltunk, bátyámmal csak időnként. Kiskorunkban sokat verekedtünk, és a szüleim azt hitték, 3 fiuk van. Néha úgy tűnik, még mindig nem jöttek rá. 🙂
Legidősebb vagyok, két fiatalabb testvérem van, fiú-lány, akik ráadásul ikrek. 🙂 Korkülönbség 3,5 év, ami szerintem pont ideális. Szeretem, hogy első vagyok, bár sokszor nehéz kiharcolni a dolgokat, én vagyok a “nagy”, nekem kell(ett) példát mutatni. Felnőttként már látom, hogy ebből csak előnyöm származott – pontosság, precizitás, maximalizmus. 🙂
Egy batyam es egy noverem van. A batyammal 6 ev, a noveremmel 15 honap van kozottunk. A batyammal szinte alig volt kapcsolatom gyermekkoromban. Nem volt kozos dolgunk. Csak felnottkorunkra alakult ki. Imadom. A noveremmel folyton civakodtunk. Neha meg most is. De ot is imadom. Tudom, hogy barmi is tortenhet a testvereim mindig ott lesznek. Nekem ketto gyermekem van. Mamam mondta a halalos agyan nem sokkal kislanyom szuletese utan hogy a legtobb mit a fiamnak adhattam az egy testver. Mert egy testver mindig testver. <3
Ketten vagyunk lányok, én vagyok az idősebb. Sokszor jó volt nagyobbnak lenni, de azért időnként jó lett volna “kicsinek” lenni, kevesebb felelősséggel.
Egyke sosem akartam lenni, sőt még több testvért szerettem volna. 3-ból utolsó vagyok, két nővérem van. Nagyon kíváncsi vagyok a könyvre, szerintem nálunk is mindenki a “szerepe” szerint nevelkedett – én legalábbis tipikus harmadik vagyok. 🙂
Nekem még csak egy fiam van, de nagyon szeretnék neki is tesó(ka)t.
Első lány vagyok, egy hugom és egy öcsém van. Mindig arra vágytam, hogy legyen egy bátyám, de ez a nehezen kivitelezhető kategória lett volna…
Nekem csak egy 7 évvel idősebb bátyám van. Mindig vágytam egy kistestvérre, aki nem zsarnokoskodik felettem, mert ő a “naaaagy báty” 🙂 Most, hogy már felnőtt vagyok, tökéletesen megértem, hogy milyen rossz lehetett neki, hogy amikor ment valahova játszani a barátokkal, akkor ott voltam koloncként a nyakán 🙂 De persze “énisakarom” voltam! Jelenleg 4 gyereket nevelek, ebből csak a legkisebb a sajátom, a többit a férjem hozta. Ebben a felállásban a lányok vezetnek, mert csak 1 fiú van. Engem mindig is érdekelt, hogy ebben az esetben a lánykám elsőnek vagy utolsónak számít :-D. Amúgy imádom a blogodat, köszönet érte!
Mindig nővért szerettem volna, csak azom nem volt. Nyolcan vagyunk testvérek, én a 3.Azt éreztem mindig, hogy a fiúknak sokkal jobb.
Mi kilencen vagyunk testvérek, én vagyok a 3. Általában úgy volt a kategorizálás, hogy voltak a “nagyok” és a “kicsik”. Persze én még bőven a “nagyokhoz” tartoztam. Ennek volt előnye is, hátránya is. De bajom nem volt a sorszámommal.
De több legkisebb gyerek panaszkodott már nekem, hogy soha nem veszik komolyan, ő mindig kicsi marad.
13 hónapra születtem nővérem után. Éltünk 9évet mint kétpetéjű ikrek, vidáman, együtt, külön, verekedve, nevetgélve 9 évig. Öcsénk született akkor. Én voltam a nyughatatlan kutató, nővérem az eminens, öcsém anya kedvence. Nem akartam más lenni, jó volt így.
Egyke vagyok, nagyon hiányzik egy /v több/ testvér. Idős szülők egyetlen gyermekeként születtem, körülvéve idős rokonokkal.
Én a legkisebb voltam az unokatestvérek között is, így mindig engem dédelgettek, ami azért nyomasztó volt. A többiek meg is “bosszúlták” ezt, úgyhogy ez nem volt mindig a legjobb.
Én középső vagyok, hárman vagyunk lányok. Szerintem középsőnek lenni a legnehezebb, nem is szeretnék páratlan számú gyereket 🙂
Ketten vagyunk testvérek, öcsém kilenc évvel fiatalabb.Sok testvért szerettem volna, de így sikerült. Szeretem az öcsémet, kicsit az anyja is voltam annak idején.Mire nagyobbacska lett, én már férjhez mentem.Igazán közeli kapcsolatunk felnőttkorunkra lett és ez ma is így van, öregkorunkban is.
Mi ketten vagyunk testvérek, egy bátyám van. Kisebb koromban nagyon szerettem volna egy kisöcsit, de sajnos a szüleim nem 🙂 A bátyámmal eléggé hullámzó a kapcsolatunk, sokat verekedtünk gyerekként, aztán jóba lettünk, most pedig sajnos eléggé eltávolodtunk egymástól, amióta mindketten megházasodtunk. Most várom az első babámat, nálunk 3 a cél 🙂
Mi ketten vagyunk a növéremmel, régen nem szerettem a fiatalabb posztot, de most jo ez a helyzet. Szerettem volna, ha van kisebb tesonk, illetve a vàgyam egy fiutestvér volt, de érdekes hogy a sajàt gyerekeim ( két nagyobb fiu, egy kisebb làny) ugyanugy megfogalmazzàk, hogy milyen teso jöhetett volna még:)
2 làny közül az idősebb vagyok, 4 évvel. Nagyon nem szerettem a 4 éves ” felnőtt” szerepét. Testvérem születésétől fogva én voltam a ” nagyobb és okosabb”, ami egyenlő volt a. ” várj”- al és a lemondással. Tanultam ebből és próbálom a 3 gyermekemet amennyire lehet egyformán szeretni.
Kistesó vagyok, és tudom, hogy mázli, hogy így van, elviselhetetlen lett volna számomra, hogy születik mellém valaki, akivel osztozkodni kell szüleimen, mindenen:-) Így legalább miattam kellett:-)
Nem voltam elégedett-egyke voltam.Legalább egy testvér nagyon jó lett volna….
Hárman vagyunk lányok, én vagyok a legnagyobb. Nem tetszett, mert nekem mindig példát kellett mutatni…
Egyedül az anyáskodás jött be :), mikor vigyázni kellett a kicsikre.
Nekem van egy bátyám, nekem jó volt így. Ő a művészlelkű, magányos, én meg harcias, aki végigverte az osztálytársait, vigyázott rá, amíg “fel nem nőtt”. Ma már negyedik gyermekét várja, nekem is egy fiú egy lány mellé biztos tudna jókat mondani. Noémi
Furcsa, sosem gondoltam rá, hogy akár fontos vagy meghatározó lehet, ki hányadikként születik. Nekem csak egy öcsém van, tehát én vagyok a big sister. Sosem kellett neki példát mutatni, de ellenben elvárták, hogy takarítsak a szobájában, és nem azért mert én vagyok az idősebb, hanem mert én vagyok a lány 😀 Mivel csak egy év van köztünk a tiszteletet ma sem kapom meg tőle (olyan, mint egy gyerek, szerintem sosem fog felnőni, hiába közeledik a 30 felé:D). Nem bánom, hogy öcsém lett, de lehetett volna 10 évvel fiatalabb, de egy húgit is el tudtam volna képzelni.
Nekem ikertestvérem van, mindketten lányok vagyunk, én vagyok az “idősebb”. Érdekes, nálunk ez a pár percnyi korkülönbség is abszolút meghatározó volt, én törtem az utat nagyon sok mindenben. Bár állítólag az ikrek között gyakori, hogy az egyikük domináns. Én mindenesetre jól éreztem/érzem magam a nővér szerepben, és a húgom sem panaszkodik, hogy szeretett volna többet küzdeni…
Legkisebb vagyok a 4 közül, soha nem kívántam másképp. Nagyon szeretem őket, a nagy család jó, én is erre törekszem a magam részéről 🙂
Ėn egyke vagyok, de nekem négy gyermekem van.
Sohasem gondoltam arra, hogy mi lett volna, ha… nem így születek. Én születtem elsőnek, utánam négy évre a húgom, aki sajnos egy évesen meghalt. Ezután öcsém lett. Köztünk hat év lett. Rettenetesen sok! Húsz éves korom körül kezdtünk közelíteni egymáshoz. Elsőszülöttként édesapám fiút várt, de lány lettem fiús temperamentummal. Saját tapasztalatomból merítve gyermekeink (3) között sikerült két évnyi korkülönbséget “kialakítani”.
Másodikként születtem +4 évvel lemaradva. Sajnos a lemaradásom végig kísért az egyetemi évekig. Akkor kezdtünk közeledni egymáshoz, de még ekkor is én voltam az irányított. Most, hogy önálló családom és életem van, már én vagyok a “kapitány”. Tudom, hogy nem csak az évek száma miatt alakult így, hanem mert eltérő mentalitásúak vagyunk. Ő volt a nagyobb, okosabb, ügyesebb, én a kicsi…. Nehéz volt olyan területet találnom, ahol én voltam előnyben, -mára sikerült, és ezt be is látja. Az is igaz, hogy sokszor jó volt büszkének lenni rá, meg amikor neki már segítenie, dolgoznia kellett, akkor én még játszhattam. Jó volt tanácsot is kérni és kapni, de bosszantott, hogy ha neki szabad volt, nekem meg nem. Hogy mi lett volna ha… ebbe nincs is értelme belegondolni, ezt nem mi döntjük el- szerencsére…..
Mi hárman vagyunk testvérek. Nővérem 2 évvel idősebb. Gyerekként eléggé elnyomott, mindig annak kellett lennie, amit ő akart. Ez elég mély nyomot hagyott bennem, ma is ott van a tüske. Öcsém 11 évvel fiatalabb. Neki kb a 2. anyukája voltam, vele szuper a viszonyom. Azt gondolom, hogy a 2-ok életrevalóbbak lesznek, mert már gyerekként folyton lavírozniuk kell az idősebb mellett.
Van egy olyan megfigyelésem, hogy a házaspárok/párok általában azonos helyen vannak a testvéri sorrendben (1. az 1-vel, középső a középsővel, vagy a fiatalabb testvérrel, legkisebb a legkisebbel, egykénél ez nem számít) , legalábbis a mi baráti társaságunkban, ismerősi körünkben javarészt igaz. Kíváncsi vagyok, hogy ez másoknál is igaz-e.