Hosszas hallgatásomnak az az oka, hogy nincs időm a gép elé ülni. Na meg még számos fontos dologra sincs, vagyis nem volt az elmúlt hetekben, de remélem, az életem hamarosan újra egy kissé kiegyensúlyozottabb szakaszba ér, ahol lesz idő aludni, a munkának lesz eleje és vége, lesz rendes szabadnap, ami mondjuk a családé, meg hasonlók.
Üzemet nyitok éppen. Mármint cukrászüzemet. Sajátot.
Az elmúlt időszakban amellett, hogy végeztem az eddigi munkámat, intéztem ezt az egész szükséges vállalkozósdit, az üzemnyitáshoz szükséges élelmiszerbiztonsági ügyeket, HACCP kézikönyvet írtam, meg gyártmánylapokat mindenféle tortához, úgyhogy a végén oda jutottam, hogy biztosan ezt akartam én…?
Közben a szakdolgozatommal is elkészültem, amelynek témája a gasztroblogok hatása a hazai táplálkozási szokásokra, és ezúton is köszönöm mindenkinek, aki kitöltötte a kérdőívet. A dolgozatot mindössze néhány nap csúszással leadtam, egy hónap múlva államvizsgázom.
A családban is zajlik az élet, persze, Nóra lányom megszerezte a jogosítványt (éljen!), de még előtte futás közben itt a környéken megharapta egy kutya, épp ma hívtak az ÁNTSZ-ből, hogy meg kellene keresni, melyik volt az, de függetlenül attól, hogy a kutya oltása megvolt-e, a lányomat is be kellene oltani.
Mindezek mellett ma olyan napom volt, de olyan, amiről a sevillai utazásunk jutott eszembe – amikor azt éreztem, mintha egy erő folyamatosan ellenem dolgozna. Hát ma semmi sem akart sikerülni. A piskótalapokból kifelejtettem a lisztet… gondolhatjátok, 15 tojásból kevert, egyszerre sütött piskótamassza ment a sütés után a kukába, amikor végre rájöttem, miért olyan laposak.
A Rákóczi túrós tésztájából a sütőpor maradt ki, az almás-mákos paleo süti tésztája szétszakadt, az almatölteléket meg kissé odaégettem, de ez végül csak enyhe karamelles ízt adott neki, szerencsére… De aztán amikor nekimentem a mosogató sarkának, és az kihasította a nadrágomat, úgy éreztem, itt a vége.
Aludnom kell.
De rövidesen megmutatom az én saját kis helyemet. Jó lesz.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Szívből gratulálok hozzá!
Nagyon köszönöm:) Sok-sok munka, de bízom benne, hogy érdemes lesz.
Én csak csöndben követem a blogod (egy ideje), de most hadd gratuláljak a vállalkozásodhoz! 🙂
Épp most reggel, amint befaltam egy szelet meisseni túrótortát, amit a te recepted alapján szoktam készíteni, szóval az jutott eszembe, hogy ha nekem lenne cukrászdám, ez a torta biztos a repertoárban lenne. Hja, csak nekem soha nem lesz cukrászdám. Sokan csak álmodozunk arról, amit te most megvalósítasz, és ehhez kívánok rengeteg erőt, kitartást és sikert!
Kedves Mónika, nagyon örülök, hogy újra itt vagy, már azt hittem annyira elkeseredtél a múltkori “másolás” miatt, hogy nem is jössz többet. Pedig mi (én), a rajongóid nagyon várjuk minden napi jöttödet…, jobbnál jobb receptjeidet és aranyos történeteidet. Fel a fejjel, nálunk is vannak ilyen napok, amikor semmi sem megy úgy, mint kellene. Aztán egyszerre csak sínen van megint minden – a férjem szokta mondani, hogy “neked mindig sikerül”! Meglátod így lesz, neked is minden sierülni fog. Hogyan lesz majd?Rendelhetünk nálad, vagy személyesen mehetünk sütizni? Mert hiába sütünk mi otthon is, meg fogjuk látogatni az “üzemedet”, az biztos. Egy nagy-nagy rajongód Veszprémből, aki ismeri az unokatestvéredet Babit.
Kedves Móni, az elképzelhető legjobbakat kívánom ehhez a szép és nyilván nem könnyű vállalkozáshoz. Némi idő óta meggyőződésem, hogy az ember igenis sikeres tud lenni abban, amit nagy lelkesedéssel és kitartással csinál – mint Te a kreatív cukrászatot (nevezhetem annak?).
Szóval legyenek szuper ötleteid, munkatársaid, gépeid, berendezéseid, alapanyagaid, egyre növekvő vevőköröd, sorban álló cukrászdák és mellette alakuljon ki egy jó heti ritmus, amiben tényleg jut kellő idő a lazulásra, a családra is!
De ki gondolta voltan, hogy egyszer még HACCP könyvet is fogsz írni, meg gyártmánylapokat?! 😀
Ez igen! Annyira mosolygok, örülök a hírnek! A tegnapi “tüsszentésednél” gyanakodtam, hogy valami rosszban sántikálsz, de hát ez azért több, mint amit el tudtam volna képzelni. Nagyon sok sikert az üzemedhez, és gratulálok a lépéshez. Hajrá! 🙂 A fene a szakadt nadrágba, ennél nagyobb baj ne érjen! 🙂
Nahát Móni! Ez fantasztikus! Szívből gratulálunk hozzá és kívánunk sok sikert – addig pedig türelmet, abból sok kell. Felmerül bennem, hogy akkor ezentúl hol kell keresnem majd Keszthelyen a Móni sütit? Lassan nyár lesz és megyünk újra – majd időben jelezz, már nagyon várjuk! Minden jót addig is és hasonló sikereket Nektek! 🙂 (ja, Nórinak is gratu,persze!
Hejj, üdvözlet a klubban! 🙂 Nem gondoltam volna, hogy megléped, de szurkolok és szorítok, hogy sikerüljön, amit elterveztél. Mást nem is lehet mondani, de nagyon örülök neki, hogy megtaláltad azt, amit csinálni szeretsz. 🙂
üdv Károly
Hajrá Móni! Ha nem sikerül ma semmi, akkor nagy áttörés jön! 😀
Szorítunk neked!!!!
Jehudit
Köszi, Karesz, remélem, a sok egyéb teendő nem von el a munkától…
Mici, köszi:) Gondolkodtam, mi volt a tüsszentés, de rájöttem:)))
Köszi Gabi, és hát nem, bizony, soha nem gondoltam volna…
Köszönöm, Betty, a süti marad, ahol van, nem cukrászdát nyitok – legalábbis egyelőre , csak üzemet. 🙂
Köszönöm, Ibolya:)
Köszi, minden bátorítás jól jön!! 🙂
Örülök, hogy ezzel a hírrel előcsalogattalak…:))
Na, most mentettem el a paleós receptjeidet. Ezek után mégjobban aggódni kezdtem, hogy leveszed az egyelőre nem szupertitkos receptjeidet. 🙂 Kicsit többet kellett vele melóznom, mint hittem, de megéri. 🙂 Esetleg írhatnál egy szakácskönyvet is, azzal megkönnyíthetnéd a dolgunkat. 😉
Gratulálok a saját üzemhez. Ha lehet menni enni a saját cukrászdába, akkor mindenképpen kérjük a címet. 🙂
Kedves Móni! Közel egy éve követem egyre nagyobb elismeréssel a blogodat. Nem vagyok kommentelős típus, de a múltkori írásod a másik cukrászdával kapcsolatos kellemetlen élményről elgondolkodtatott, és arra ösztönzött, hogy írjak neked. Nagyszerű látni, hogy a kihívásra, ami ért, nem feladtad, hanem előrefelé léptél! Rendkívüli sikereket kívánok az üzemed megnyitásához, és örömmel várom új, kiváló receptjeidet!