Málnahabos paleo süti

Elmondom a dilemmámat.

Ez a blog eredetileg gasztroblogként indult, időnként persze belecsempésztem egy-egy írásomat.

Másfél éve cukrász lettem.

Azóta az életem (mármint munka szempontjából) a sütemények körül forog, ha éppen nem sütök, akkor újat találok ki, ezért történt, hogy az utóbbi időben leginkább sütirecepteket tettem közzé.

Aztán egy másik város népszerű kávézójában ráismertem a süteményeimre, és ez szíven ütött. Az én szellemi termékeim, én agyaltam rajta, akinek tulajdonképpen még köze lehet hozzá, az a kávézó tulajdonosa, aki olyan pályát adott nekem, hogy gyakorlatilag azt csinálok, amit akarok. A somlói torta vagy négy fázisban került a vendégek elé, mire elérte mai, szerintem verhetetlen formáját, amire az egyik törzsvendég annyit mondott sommásan:

– Ez majdnem olyan jó, mint anyámé – és jelentőségteljesen bólintott hozzá.

Szóval, a sütemények kitalálása munka. És ez az, amit ebben az egész cukrászkodásban leginkább élvezek. Az utángyártást már nem annyira, de persze megteszem, hiszen most ez a dolgom.

Na most, gondoljatok bele, idejön egy másik cukrász a blogra, fogja a receptet, elviszi, megsüti, gyakorlatilag leszüreteli a gyümölcsöt, és még csak annyit sem mond, hogy fapapucs. Azt hiszem, a gesztus hiányzik leginkább, hogy dobjon néhány sort, hogy helló, X vagyok innen, klassz a recept, én is megsütöm.

Innentől más a helyzet, még meg is kérdezném, hogy hogy ízlett a vendégeknek.

Ezen hezitálok egy ideje, hogy mi a helyes. Ez egy gasztroblog. Receptek kellenek. Nekem sütireceptjeim vannak. Nyilvánosságra hozzam a saját szellemi termékeimet, vagy tartsam meg magamnak?

Nos, nem tudom, értitek-e a dilemmámat, de ezért ritkultak meg mostanában a receptek a blogon. Nem jó nekem sem, mert eddig mindig azonnal leírtam, könnyen visszakereshettem, most nem írom le, és magam is elfelejtem. Pedig vannak népszerű újdonságok, hogy csak a paleóknál maradjak, ilyen az áfonyás, vagy a csokimousse-os.

Úgy döntöttem, hogy a legújabbat, a málnahabosat megosztom veletek. És ha leírjátok a véleményeteket, talán a többit is. Hiszen ez az értelme a gasztroblognak – a bloggerek recepteket osztanak meg, az olvasók megfőzik/sütik, és mindenki örül.

Fotó: Tofi

Hozzávalók:

3 tojás

3 csapott ek nyírfacukor

15 dkg darált mandula

1 tk foszfátmentes sütőpor*

1 ek kakaópor

2 doboz Cocomas* kókuszkrém (4 dl)

1 cs. Zselatin fix, ha nem kóser, akkor 2 dkg zselatin forró vízben feloldva

kb. 15 dkg málna (egy dobozzal vettem az Aldiban, nem emlékszem, pontosan hány deka volt)

1. A sütőt előmelegítjük 180 fokosra. A tojásokat a nyírfacukorral gépi habverővel legalább 4 percig verjük, hogy nagyon habos legyen. Akkor hozzáadjuk a mandulát, a kakaóport és a sütőport, elkeverjük, sütőpapírral borított, 26 cm átmérőjű kapcsos tortaformába öntjük, és kb. 15 perc alatt megsütjük. Hagyjuk kihűlni.

2. Amikor kihűlt, a jól lehűtött Cocomast a Zselatin fixszel és a nyírfacukorral jó habosra verjük, beleöntjük a málnát (annyit kiveszünk belőle, amennyivel díszítjük majd a tetejét), tovább keverjük.

3. A mandulás alapot körbevesszük tortagyűrűvel, ráöntjük a málnás masszát, és díszítjük a málnaszemekkel. Hűtőbe tesszük, amíg megdermed.

Hát ennyi.

*bioboltokban kapható

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)