Könyves Kedd. Így fogom hívni – amíg a Harmat Kiadó jóvoltából tart a készletem. Ezúttal a már többször megénekelt Kamaszhatárok című könyv két példányát nyerhetitek meg.
Mivel egyszer már írtam róla, a következőkben magamat idézem; a könyv aktualitása nem változott nálunk, továbbra is fellapozom időről időre…
Kedves szülőtársak! Van itt egy kis segítség a tinédzserkor útvesztőjében nekünk, akik őrlődünk ezen életkor által elénk állított dilemmák miatt – mikor mondjunk igent, és hogyan mondjunk nemet a kamaszoknak?
Nos, pont ez az alcíme Dr. John Townsend könyvének, a Kamaszhatároknak, amely 2012-ben jelent meg a Harmat Kiadó gondozásában.
A szerző egyből rátapint a lényegre – nem véletlenül: bevallása szerint nemcsak pszichológusi minőségében találkozik a jelenséggel, hanem nap mint nap gyakorlatozik a témában, lévén, hogy két kamasz gyereke van.
Amint Dr. Townsend mondja, a tizenéveseknek szükségük van korlátokra. Nyilván, ennek pont az ellenkezőjét, minél több szabadságot szeretnének, azonban pont ez az időszak az, amikor meg kell tanulniuk, hogy annyi szabadság jár, amennyivel jól, azaz felelősen tudnak élni.
Nekünk, szülőknek azt kell belátnunk, mikor válunk túl korlátozókká, illetve mikor muszáj nemet mondanunk. Nem könnyű feladat ez, nem is csoda, hogy időnként elbizonytalanodunk, tanácstalanokká válunk. De – és ebben nyújt segítséget a könyv – van megoldás a problémákra. Pedig olyanokkal foglalkozik többek között, mint a tanulási problémák, az agresszív viselkedés, az alkohol, drog- és egyéb függőségek, a megállapodások megszegése, az öltözködés, a kimenő, a dac, a tiszteletlenség, az autóvezetés, a szülők semmibevétele, az internet, a telefon, a pénz, a kedélyhullámzás, a bulizás, a szökés, a szexualitás, vagy éppen a hallgatásba burkolózás.
Az író azt javasolja, hogy először is gondoljunk vissza a saját kamaszkorunkra, és viselkedjünk empátiával a gyerekeink felé. Milyen konfliktusaink voltak a szüleinkkel? Milyenek voltak a kapcsolataink? Kik voltak a barátaink? Sportoltunk? Eljártunk szórakozni? Milyen érzelmi, és viselkedésbeli problémákkal küzdöttünk?
Ismerjük meg a tizenéves gyerekünket, beszélgessünk, hallgassuk őket; kérdezzünk, de ne faggatózzunk.Legyünk barátságosak, de határozottak és következetesek.
Ehhez szükséges, hogy mi tisztában legyünk önmagunkkal. Először is, tudjuk, kik vagyunk, mit akarunk, mi az értékrendünk – ha ez megvan, akkor tudjuk azt is, mit várunk el a gyerektől.
Ne gondoljuk azt, hogy nekünk kell boldoggá tennünk a kamaszt! Arra kell törekednünk, hogy megadjuk neki az érett és kiegyensúlyozott felnőtté válás lehetőségét. A fent említett empátia nem jelenti azt, hogy azonosulunk a kamasz lelkiállapotával, és boldogtalanok vagyunk, ha ő boldogtalan.
Aztán, becsületeseknek kell lennünk; a tizenéveseknek hiteles mintákra van szükségük, és egy pillanat alatt leveszik a képmutatást. Tehát, ha az őszinteség részünkről azt jelenti, hogy adott esetben konfrontálunk a kamasszal, hát akkor ettől sem szabad visszariadni.
És persze kitartóaknak kell lennünk. Sokszor játszanak kifárasztásra a tinédzserek, és ha egyszer elérik ezzel a céljukat, akkor aztán próbálkozni fognak újra és újra. A következő képpel írja le ezt John Townsend:
“Mi, szülők vagyunk gyermekeink számára a korlát az élet kanyargós útja mellett. Elég erősnek kell lennünk ahhoz, hogy gyermekünk újra és újra beleütközhessen a korlátba. Erősnek kell maradnunk, hogy a tizenéves megtanulja, hogyan maradhat meg az úton. A korlát összevissza verődik, de ha működőképes, megóvja a beleütköző ifjú életet.”A könyv ára 2500 forint. Értéke ennél sokkal több…
Ahogy már ez menni szokott, most is az alábbi kérdésre válaszolók között sorsolom ki a könyveket. Pénteken este nyolcig lehet kommentelni, utána a véletlenszám-generátor dönt a nyertesek kiléte felől. A kérdés pedig:
Szerinted mi a szülők számára a legnehezebb feladat a kamaszkorban?
Ha nincs kamasz gyereked, akkor hogyan emlékszel a saját ifjúkorodból?
Kíváncsian várom a válaszaitokat, amelyek minden alkalommal nagyon tanulságosak. Persze, a könyv megvásárolható a Harmat Kiadó weboldalán (is), ára ott a bolti árnál kedvezőbb, 2000 forint.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
…talán szembesülni azzal, hogy ő egy számunkra már “irányíthatatlan” személyiség! és azt megérteni, hogy amit addig tettünk érte nevelés terén, az nem veszett el, csak most egy kicsit háttérbe kerül 🙂
Atveszelni ezt az idoszakot 🙂
…a legeslegnagyobb türelemmel kivárni amíg elmúlik:)
Megmaradni a gyerek szemében ugyanannak a biztos, szeretetteli bástyának, ami a kamaszkor előtt voltál neki. Miközben te tudod, semmi nem változott benned, őbenne minden kavarog, mindenben bizonytalan…
Türelmesnek és következetesnek lenni….és várni, de van remény, mert tudom én is ilyen voltam, de “kinőttem”….:-)
A gyerekeim még kamaszkor előtt vannak, a legnagyobb 10 éves lány – de már most úgy gondolom, hogy türelmesnek maradni és elviselni a hangulatváltozásokat, hisztiket.
Megérteni a benne kavargó érzéseket.Segíteni abban,hogy megismerje önmagát és jól viselje a benne zajló változásokat.
Elhitetni vele,hogy amikor úgy érzi ,hogy ellene vagyunk akkor is szeretjük-feltétel nélkül.
Kis gyerek kis gond,nagy gyerek nagy gond.Kis gyerek kis hiszti,nagy gyerek nagy hiszti.De biztos hiszti?Szerintem próbálgatják a határaikat,határainkat.És itt jön a következetesség,türelem és sok beszélgetés.
Örülnék ennek a könyvnek is, bár még odébb a kamaszkor a gyetekeinknél, de a Párhatáros nyereményem is igen jó olvasmány, tele gyakorlati tanáccsal. Én roppant nehéz kamasz voltam. Biztos voltam abban, hogy nem tudják a szüleim, hogy mi az igazi élet, és nekem mi abban a feladatom. Lényegében egyszer elindultam emiatt “világgá” is. Szerencsejükre kezembe vettem akkor a Könyvek Könyvét, és azt olvadtam benne, hogy Tiszteld Apád, és anyád…erre észheztértem, és bocsánatot tudtam kérni tőlük, és tartom a tiszteletet azóta is.
A Kamaszhatárokat láttam múlt héten az Aldiban is! El fogom olvasni, mert nem ragaszkodom ahhoz az izgalomhoz, amit az én szüleim átéltek 🙂
Nehéz eldönteni a mai világban, hogy mire kell nemet mondani. De még nehezebb türelmesen és szeretettel viselni a kirohanásokat.
Szerintem a legnehezebb elhinni, hogy ő nem utál.
A legnehezebb feladat megtalálni velük a “hangot”. Családunkban egész kamaszkor borzasztóan “nehéz dolog” volt, annak ellenére, hogy mi eléggé engedékeny szülők voltunk. A lányom mondja is, hogy ő nem fogja a lányát annyiszor elengedni bulizni, mint ahányszor ő elmehetett – pedig ha nem mehetett volna, akkor nagyon haragudott volna ránk. Már most félti a lányát, pedig a kicsi még csak 9 hónapos… A türelem és a következetesség csak leírva szép és jó, de megvalósítani szinte lehetetlen!
Hogy meghallja amit mondok neki! :))
Türelmesnek és bizakodónak lenni. A hit abban hogy jól fogunk kijönni ebből az időszakból. Szerintem ez az időszak az egyensúlyozás művészete…
Kivárni, hogy kiderüljön, hasonló értékrendet vall-e magáénak, ahogy reméljük, vagy a szüleitől teljesen eltérő életet választ magának. És akkor azt kell elfogadni, amit szintén nem egyszerű.
Megérezni, felismerni a valódi igényeit, amit a “szúróssága” és a stílusa mögé rejt, sőt, önmaga se tudja pontosan, de azért értsék őt meg…
Megtartani a szeretetteljes és bizalmi szülő-gyerek kapcsolatot a kamasz időkben is és az után is úgy, hogy egyik félnek se maradjanak rossz emlékei erről az időszakról.
Türelmesnek maradni 🙂
A fentieken kívül nehéz, de fontos lehet hinni abban, hogy amit addig beleoltani igyekeztünk (mi a helyes-helytelen), az megfogan, és jó döntéseket hoz akkor is, ha épp nagyon mókásnak tűnik számára valami, ami annyira azért nem jó ötlet. Egyszóval bízni benne.
Nem beleőrülni abba, hogy bizonyos dolgoktól mennyire féltem, és nem lehetek vele folyton, hogy elhúzzam a veszélyektől:-)
Abszolút aktuális, a nagyobbik most lépett a serdülés rögös útjára, és vele mi is (ismét). Igyekszem visszaemlékezni nekem milyen volt, hogyan éltem meg, és ebből erőt meríteni. Sok-sok türelem, hallgatás, jó időben kérdezés, megértés.
Biztos pont maradni a bizonytalan világban.
Erősnek, kitartónak, türelmesnek lenni és terelgetni őt a helyes úton.
A legnehezebb a középút megtalálása, az” ezt még de ezt már nem” határvonal meghúzása. Úgy, hogy az éppen nyiladozó személyiség, aki függetlenedni akar ne érezze bilincsekbe szorítva magát. Az én kamaszkorom viszonylag nyugalmas volt, nem voltak, legalábbis nem emlékszem hatalmas dolgokra belőle. Az az igazság engem egy jó könyvvel gyorsan le lehetett szerelni.
Én magam kamaszként borzasztó lehettem. Néhány éve megtaláltam egy kb. 15 éves koromban írt naplómat (20 év után). Miután egy egész estén át végigolvastam, másnap vittem egy szál virágot az anyukámnak és megköszöntem neki, hogy nem csapott agyon…
Nehéz megőrizni a nyugalmat, amikor ezredszer mondom el ugyanazt és ő még mindig nem hallja, de nehéz tolerálni azt is amikor az általa elkövetett hibákért mindenki más okolható csak Ő nem.
Hogy kellően türelmesek legyenek 🙂
Hogy nem tudom, mi jár a fejében…
Szerintem az, hogy kamaszkorban tovćbbra is elfogadtassuk, amit a nevelése kezdetétől tanitunk vele: ˝Ha jó, ha rossz, mondd el, mert a szüleid azok akik igazán segiteni tudnak rajtad és akikre mindig számithatsz !˝
De jó hozzászólások!!! Néhányon jót nevettem néhányon… 🙂 persze még nincs kamaszom… 🙂 Ahogy visszaemlékszem magamra, az lehet nehéz egy kamasszal, hogy hagyjuk a “saját kárán” tanulni. Gondolom…mert ugye nem hisznek a szülőknek.
Szerintem a határok meghúzása és annak megtartása akkor is, ha ez konfliktussal jár. Én kamaszkorom kapcsán arra emlékszem, mikor édesanyám próbálta terelni a baráti kapcsolataimat, ami nem volt neki könnyű (pár év kemény harc), de utólag hálás vagyok a mai napig is.
Ugyan még kicsik a gyerekeim (közel sem kamaszok), de én úgy gondolom, hogy nekem a legnehezebb feladat az lesz, hogy ne aggódjak állandóan értük, mikor elmennek egyedül (vagy társasággal) valahova. Szerencsére itt van egy jó férj mellettem, aki majd ellensúlyozza ezt a tulajdonságomat remélhetőleg 🙂
Megértetni a kamaszunkkal, hogy ránk szülőkre mindig is számíthat, hogy a mi szeretetünk az ő viselkedésétől független. Persze azért kell még nevelgetni, vad hajtásokat lenyesni, de fontos, hogy érezze, hogy nálunk mindig talál menedéket.
Nálunk ez most aktuális, 3 gyermekem a kamaszkor különböző szakaszaiban jár (19, 16, 13 évesek)
A bizalom megtartása.
Türelmesnek lenni minden körülmények között.
Megtartani az addig kialakult remélhetően bizalmas viszonyt :), valamint empatikusnak és türelmesnek lenni.
-következetlenség
-túlzott elvárások
-minőségi idő hiánya