A kamasz kimenője

Bármennyire is parázunk ettől mi, szülők, eljön az idő, amikor el kell engedni a gyereket ide-oda. Kezdődik azzal, amikor először megy el a közeli boltba (és nem veszi észre, hogy lábujjhegyen settenkedünk utána), aztán, ahogy egyre nagyobb, egyre több szabadságra vágyik – mi meg persze kontroll alatt szeretnénk tartani, és ebből vannak aztán az ütközések. De egy biztos: határokra minden tinédzsernek szüksége van, nem kivétel ez alól a kimenő sem.

Először is szeretném újra ajánlani azt a könyvet, amelyet egyszer már bemutattam nektek: ez pedig Dr. John Townsend Kamaszhatárok című munkája. Sok kérdésben ad támpontokat, mostanában én is gyakrabban forgatom, és mindig megállapítom, hogy rendkívül hasznos kötet ez. A kimenőn kívül témája még például a tanulási problémák, az agresszív viselkedés, az alkohol, drog- és egyéb függőségek, a megállapodások megszegése, az öltözködés, a dac, a tiszteletlenség, az autóvezetés, a szülők semmibevétele, az internet, a telefon, a pénz, a kedélyhullámzás, a bulizás, a szökés, a szexualitás, vagy éppen a hallgatásba burkolózás.

A tinédzser kimaradásával kapcsolatban az egyik legfőbb határ a hazaérkezés időpontjának megjelölése, és ennek betartatása. Ezzel mi, szülők előkészíthetjük azt, hogy megbízható, pontos és összeszedett felnőtt váljon a gyerekből – hiszen legtöbb esetben valamilyen kellemes elfoglaltságot kell abbahagynia azért, hogy a megbeszélt időpontra hazaérjen.

Hogyan állapítsuk meg a hazatérés időpontját?

Nyilván, függ az eseménytől (ha moziba megy, nem várhatjuk el, hogy két órán belül meg is érkezzen), a gyerek korától, érettségétől. Ami biztos, hogy elég időt kell hagynunk a kapcsolatai ápolására, mert új kötődéseket alakít ki, amelyek fontosak számára. Figyelembe kell vennünk a biztonságosságot, ne bóklásszon éjszaka egyedül, ezzel veszélynek teszi ki magát. Próbáljuk meg a kamasszal együtt megbeszélni, kialakítani a hazaérkezés időpontját, vegyük figyelembe, amit szeretne, és bízzunk benne – amennyiben a határokon belül marad.

Mi van, ha nem tartja be a megállapodást, és késik?

Ha a fentieket figyelembe véve jelöltük meg a hazatérés időpontját, és nem adtunk ésszerűtlenül rövid időt a gyereknek, mindenképpen legyen következménye a szabályszegésnek – legközelebb nem mehet el oda, ahova akar. Meg kell tanulnia – akkor is, ha ez időnként fájdalmas – hogy a kötelezettségeket teljesítenie kell akkor is, ha nincs hozzá kedve.

Persze, az esetek zömében lesz oka a késésnek. Tegyünk különbséget valós ok és kifogás között. “Nem jött a busz” (ó, ezzel a mondattal hányszor ellógtam a suliból az első órát!), “későn lett vége a filmnek” (hát, ezt előre lehet tudni, hogy meddig tart), “nem akart elindulni, aki hazahozott” (egyszer még elmegy, de rendszeresen…ne nézzél madárnak, fiam), “elfelejtettem megnézni az órám” (így jártál).

Ne legyünk puhányok. Tartsunk ki, legyünk szilárdak és következetesek. Ne engedjünk a manipulálásnak, vagy akár az érzelmi zsarolásnak, a fárasztásnak. Ugyanakkor legyünk partnerek a gyerek számára, beszélgessünk vele, és mindig biztosítsuk arról, hogy szeretjük őt. A szeretetet nem kell kiérdemelnie. A bizalmat, na, azt igen.

De majd még erről írok…

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)