Még ez is kórházas történet, bár most már itthon vagyunk, a szédülés elmúlt, okát nem tudják.
Egyik délután, amikor bementem Zsófihoz, azzal fogadott, hogy a társalgóból hozott magának egy mesekönyvet, de rémes, nézzem meg. A külső alapján ártalmatlannak tűnik.
Emlékeztek arra a kabaréjelenetre – én is gyerekkoromban hallottam, úgyhogy elég régi -, amelyben a szülőpár beszélget, és az egyik kérdezi a másikat, hogy miért nem alszol? – Meséltem a gyereknek… – válaszolja a másik. – És? – csodálkozik újra az egyik – Ééés?! Hát el tudod képzelni a jelenetet, amikor a vadász felhasítja a farkas hasát, és kimászik belőle az imént megevett Piroska és a nagymama? Vagy, amikor a Jancsi és Juliskában a boszorkány már épp meg akarja sütni a Jancsit? Vagy, a Hófehérkében, amikor a vadász ki akarja vágni a kis királylány szívét, de végül “csak” egy állatét teszi a dobozba?
És sorolják, sorolják perceken keresztül a klasszikus mesék horror elemeit. Nos, hát ezt az ártalmatlan könyvet lapozgatva is találunk az illusztrátor, Füzesi Zsuzsa által megragadott érdekes jeleneteket. Itt van például az anya a késsel leánykája felett. Hát, ugye, már ez sem túl szívderítő.
Ismerjük a mesét: a mostoha egyik lányának a lábujjából, a másiknak a sarkából kanyarít le egy darabot a remélt boldogság elérése érdekében. De a királyfit sem lehet csak úgy átvágni, észreveszi a cipőből ömlő vért. A kis szemfüles.
Ez a kép megismétlődik a másik lánnyal is, aki hasonló ütemben folyatja vérét az úton.
Ilyeneket, és persze ennél még jóval durvább történeteket írtak a Grimm fivérek, Jacob és Wilhelm, akik valójában kultúrtörténeti kutatásokat végeztek az 1800-as évek elején, méghozzá a német néplélek mélyére ástak. Összegyűjtött meséiket nem gyerekeknek szánták, de 1823-ban egy bizonyos Edgar Taylor nevű angol úr lefordította a történeteket saját nyelvére, és nagy sikere lett az angol kicsik körében. A növekvő népszerűség hatására a Grimm fivérek elkezdték finomítani a történeteket, ugyanis azokban sokkal több vér, erőszak és szexuális utalás volt, mint a napjainkban ismert verziókban. A Rapunzelben (Aranyhaj magyar címmel ment nemrég a mozikban az animációs film) például a címszereplő terhes lesz, a Hófehérkében nem is mostohája a királylánynak a gonosz királynő, hanem az “édes”. A Hamupipőkében meg nemcsak késsel vagdalás szerepel, hanem egy galamb a végén kivájja a gonosz mostohanővérek szemeit, a Békakirályban a királylány nem megcsókolta a békát, hanem falhoz vágta…
Nos, a fenti kis könyv igyekezett visszaadni az eredeti verzió lényegét – a szemkivájó galamb kimaradt.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Élethű illusztráció… 🙁
A kabaréjelenetet ismerem, még meg is van valahol magnókazettán. És Piroskát gyengeelméjűnek nevezik benne, mert nem tűnik fel neki a különbség egy farkas és a nagymamája között 🙂