Ne együnk szemetet!

Az egész azzal kezdődött, hogy tegnap elromlott a kis kézi robotgépem. Tudjátok, amelyikkel tojásfehérjét, tejszínt, ilyesmit kever az ember. A barátnőm klassz akciós lehetőséghez juttatott, egy teli pontgyűjtőkártyát ajándékozott nekem, amelynek köszönhetően ma féláron vehettem Grundig mixert a Tescóban.

Csakhogy.

Ha már ott jártam – nagyon ritkán fordul elő -, kicsit körülnéztem. Elmentem a húsos részleg mellett, ahol egy hölgy az előrecsomagolt darált húsokat nézegette; megálltam mellette, mert felkeltette érdeklődésemet a “sertés-marha előkészített hús”, 1000 forintos akciós áron – per kiló. Kíváncsi voltam, miből van, és bár túl sok jót nem vártam, erre nem számítottam: marha- és sertéshús nagyjából fele-fele arányban, összesen az egész holmi 50 százaléka; ezen kívül, tehát a TOVÁBBI 50%: ivóvíz, marhafaggyú, búzarost, sertés fehérje, stabilizátorok, antioxidánsok, ízfokozó, étkezési só.

Álltam döbbenten, és azon gondolkodtam, hogyan lehetséges, hogy ezt húsként árusítják?

Miközben magamban füstölögtem, a mellettem álló hölgy kérdezett valamit, erre mutatom neki, nézze meg, döbbenet, ennek csak a fele hús… Alatta a polcon volt darált marha 1000 forint/fél kiló áron, na, mondom neki, ez azért közelít.

Aztán leesett, hogy már megint ott osztom az észt, ahol nem kellene; a hölgy zavarba jött.  Toporgott még fél percig, majd bátran megfogott egy ilyen “előkészített húst”, belerakta a kosárba, nekem meg félszegen csak annyit mondott, “á, úgyis csak a gombócokba kell”.

Szomorú voltam.

Miután ezt az élményemet megosztottam a Facebookon, elég sokan hozzászóltak, és volt, aki szinte szemrehányóan jegyezte meg, hogy arra nem gondoltam, hogy csak ezt tudta megvenni?

Nos, ezer forint a szemétért nem kevés. Lehet valaki szegény, de ne legyen igénytelen! Vegyen fél kiló húst, daráltassa le a hentessel (a saját szeme előtt), és dúsítsa a húst például túróval, de ha ez drága, akkor sárgarépával, zöldborsóval, zabpehellyel, céklával, zellerrel, főtt tojással – ezekkel felhozhatjuk a kevéske húst annyira, hogy elég legyen. És tudjuk, hogy mi van benne.

Szóval, kérlek Benneteket, drága olvasók, ne hagyjátok becsapni magatokat! Ne vegyetek kényelemszeretetből, lustaságból, nemtörődömségből ilyen élelmiszernek nevezett holmit, mert meggyőződésem, hogy egészségkárosító – persze, a hatás nem azonnal jelentkezik, hanem majd évek múlva.

Nemrég találkoztam egy ismerősömmel abban a kis üzletben, ahol a paleo sütikhez veszem az alapanyagokat. A felesége 12 évvel ezelőtt kezdett egyre rosszabbul lenni, nem tudtuk pontosan, mi a baja – azt sosem mondták el -, voltak mindenféle orvosnál, sámánnál, kuruzslónál, de nem lett jobb az állapota, sőt. Néhány éve már nem tudott járni sem, tolószékbe került, cirka 40 évesen. Félve kérdeztem T.-t, hogy van a felesége – mire azt mondta: hát most képzeld el, 12 év után kiderült, hogy az egész betegség a glutén miatt volt! Itt veszem neki ezeket a gluténmentes cuccokat, és már érzi a lábát…

Ezért mondom, hogy ne együnk szemetet! Lehet, hogy jó megoldásnak tűnik “ebben a rohanó világban”, de higgyétek el, nagyon is megfizetjük az árát. 2009. január elején, pontosan öt éve fogadtam meg, hogy locavore leszek, azaz igyekszem minél több alapanyagot a környékbeli kis- és őstermelőktől beszerezni. Bár mindent nem tudok, de vannak már bejáratott kapcsolataim, amelyeken keresztül sajtot, tejterméket, zöldséget, tojást, húst vehetek. Nem feltétlenül olyan olcsó, mint a teszkós (bár van, ami még olcsóbb is), de hogy jobb, az biztos. Másrészt, szenvedélyes címkevizsgáló vagyok, mindig elolvasom az összetevőket, ami azon túl, hogy rendkívül tanulságos, nagyjából behatárolja a megvásárolható termékek körét. És hát, vannak alapvető szabályok: olyan virslit, amelynek a kilós ára nem éri el a hús kilós árát, nem veszünk meg. Olyan borral, amit amúgy nem innánk meg, nem főzünk. Satöbbi.

Már néhány hónap alatt  jelentős jártasságot lehet szerezni az összetevők végeláthatatlan sorában, és az általunk preferált üzlet(ek) kínálatát tekintve is nagyjából látni fogjuk, mit vehetünk meg, és mit nem. Ne együnk meg mindent, amit elénk tesznek, gondolkodjunk, és döntsünk felelősen, hiszen, ha másokról is gondoskodunk, azaz főzünk a családra, rajtunk múlhat az egészségük – és ez most nem költői túlzás.

Legyetek, legyünk tudatos vásárlók, ami nem mást takar, mint a gondolkodó embert. A gondolkodás pedig nem pénzkérdés.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)