A hizlalt zsúralma

Az 1930-as években az úgynevezett felső tízezer a politikai vezető réteg, a földbirtokos- és a pénzarisztokrácia tagjaiból állt. A régi arisztokrácia továbbra is tekintélyes földbirtokokkal rendelkezett, ami olyan anyagi hátteret biztosított számukra, hogy a pénzkereső munkának még a látszatát is kerülték: fő létezésmódjuk a reprezentáció maradt. Budapesten, sőt, gyakran Bécsben is palotákkal rendelkeztek, nyáron és télen Monte Carloba vagy Biarritzba utaztak. Maradék idejük egy részét vidéki kastélyaikban töltötték, hatalmas szolgaszemélyzettel körülvéve. Fényűző életmódjuk velejárói voltak a bálok, zsúrok, a vendéglátás egyéb módjai.

Elsősorban ők voltak az olvasóközönsége a Herczeg Ferenc által szerkesztett Uj Idők című társasági hetilapnak, amelynek 1935. november 24.-i számában Gébert Ilona a párizsi zsúrok egyik érdekes „szereplőjéről” számol be. A lapot egyébként a keszthelyi Festetics-kastély könyvtárában szoktam olvasgatni, a zömében irodalmi művek mellett a kis színes rovatok érdekes adalékokat  szolgáltatnak a korról (1894 és 1945 között jelent meg az újság). Így értesültem a zsúralma létezéséről is.          

Zsúrfiúk és zsúrdámák mellett zsúralmával is találkozik az ember, ha Párizsban, vagy más, nagyobb francia városban meghívják egy-egy előkelő estélyre.

A zsúralma ugyanúgy almafán születik és nő fel, mint minden más, közönséges alma, csak sokkal jobb „nevelést” kap. Különféle fogásokkal a megszokottnál jóval nagyobbra növesztik, meghízlalják. Egy-egy ilyen hízlalt alma nem egyszer eléri a 20-25 cm átmérőt is.

A kertész gonddal felhízlalt almáját megveszik a csemegekereskedők s „bevezetik a társaságba”. Ez abból áll, hogy mikor az estélyre szép gyümölcstálakat, zsardinettókat állíttatnak össze, a kereskedő megkérdezi a rendelőtől, akar-e a közepébe, tetejére egy ilyen óriási almát, vagy körtét. Megrendelés esetében az almáért még külön 2-3 frankot számít fel – és biztosítékul még 25-30 frankot kell letétbe helyezni.

Mert ez az alma csak bérben, kölcsön megy el az estélyre s ékeskedik nagy büszkén szerényebb társai között.

A kölcsönüzlet alapja egy pszichológiai momentum: a jóllakott vendégsereg vacsora után inkább a kisebb almák, körték után nyúl – az egyetlen óriást nem merve kivenni, azt megcsodálja, dicséri, de nem eszi meg.

Nagyritkán persze előfordul, hogy egy-egy telhetetlen, vagy kíváncsi vendég kiveszi s megeszi a hízlalt almát, ilyenkor aztán a házigazda titkon siratja az odaveszett 30 frankját.

Másnap reggel pedig, a zsúr után a hízlalt „csoda alma” visszavándorol gazdájához, hogy este újra kezdje tündöklését egy másik háznál.

Mint egy bálkirálynő, végiglebeg, csodálatot keltve maga iránt, sok, sok estélyen s a farsang végén, megkopva, összeráncosodva – dzsemet készítenek belőle.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)