Az általam már többször idézett Uj Idők című képes hetilap 1939. február 12-i számában a lap egyik munkatársa, bizonyos H.E. királyok, császárok étkezési szokásairól állított össze egy kis színes cikket. Bár a szerző némely állítását a történelmi leírások cáfolják, a tanulság egyetlen szóban összefoglalható: mértékletesség.
Nagy emberek asztala
Van egy régi magyar mondás, így szól: Nagy emberek nagy evők. Ebben a mondásban sok igazság van. A régi nagy emberek csakugyan sokat ettek. Igaz, hogy tellett is nekik.
A világtörténelem nagyevő alakjai között az első helyet foglalja el V. Károly német császár és spanyol király, aki minden áldott reggel egy tejben főtt tyúkot, vagy kappant fogyasztott el, jól megcukrozva és fűszerezve. Aztán aludt, délben pedig több mint húsz fogást evett végig s amint krónikaírói feljegyezték, minden fogásból rengeteget. Vacsorája aránylag szerény volt: pástétom, utána sör és bor. Hogy korán gyomorbajt kapott, az természetes: fiatalon, ötvennyolc éves korában halt meg.
A Habsburg-házból származó uralkodóknak egyébként gyöngéje volt a pástétom. II. Fülöp spanyol uralkodó is hatalmas mennyiséget tudott belőle fogyasztani.
Nagy Frigyes, amikor háború volt s táborba szállt, megelégedett egyetlen csésze csokoládéval. Annál többet fogyasztott békében. Mirabeau feljegyzése szerint „naponta mintegy tíz-tizenkét tál erősen fűszerezett levest evett, vacsorára pedig besózott nyelvvel és borssal borított, jókora darab vajaskenyereket”. Egy főnemes, aki ebédjén jelen volt, megírta, hogy „egy angolna-pástétomot olyan forrón tálaltatott, mintha a pokol fenekén sütötték volna”. Angliának egyik királya annyit evett az orsóhalból, hogy néhány nap mulva meghalt.
A krónika szerint Albert magyar király, az első Habsburg Magyarország trónján, sárgadinnyével ette agyon magát.
János angol uralkodónak az őszi barackra ivott bor és sör okozta halálát.
III. Vilmos angol király órákig el tudott „eszegetni”, azalatt nem volt szabad háborgatni. Kedvenc étele volt a zöldborsó: állítólag tizenöt tállal is elfogyasztott belőle.
A nagy Napoleon szintén a nagyétkűek közé számított. Mondják, hogy a lipcsei csatát e tulajdonsága miatt vesztette el. Ugyanis ürücombból annyit evett, hogy nem tudott csapataival rendelkezni. Percek alatt hatalmas mennyiségű ételt fogyasztott. A bort nem kedvelte.
Nagy Péter cár, amikor Angliában járt, egy ültében hatalmas mennyiségű húst evett és számos kupica pálinkát hörpintett fel. A nagyétkű cárt sokáig emlegették a szigetországban.
H.E.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: