Bőr tanár úr és a Ballagás

A múltkor valaki kérdezte, hogy nem unom nagyon, hogy minden nap sütiket sütök?

Nem unom, mert remekül elfoglalom magam közben; például, filmeket nézek. Majd írok erről külön is, mert van egy csomó ajánlanivalóm a nézhetetlen tévéműsorok ellen. Rengeteg film elérhető a neten, és ezeket nem szakítják meg negyedóránként tízperces blokkok a hüvelygombáról meg a prosztatagyógyszerekről, fogamzásgátlókról és intimbetétekről, na jó, meg sörről és allergia elleni szerekről szóló reklámokkal.

A címben szereplő filmet, a Ballagást csak azért néztem meg, mert Éva barátnőm a minap mondta, hogy felfedezte benne hajdani közös matektanárunkat, Bőr tanár urat. Meg azért is, mert pont pár nappal korábban csíptem el a tévében egy dokumentumfilmet, amelyben a film rendezője, Almási Tamás mesélt épp arról, hogy milyen volt a forgatás, meg hogy a gyerekek afféle csapatépítő tréning keretében olyan tombolást rendeztek az egyik helyszínül szolgáló kőbányai gimnáziumban, hogy pár évre ki is tiltották őt onnan, nem mehetett oda forgatni. Itt szerepelt először Szulák Andrea, meg még néhány későbbi híresség.

1:00:20-nál következik Bőr tanár úr egy mondata. Sajnos, a hang nem az övé. Pedig jó hangja volt, mély, öblös basszus, illett pocakos, kövér alakjához.

Megismerkedésünk, illetve az azt követő két év sem nevezhető rózsásnak. A harmadik, negyedik, na az már jó volt.

Elsőben, a legelső matekóráról vagy tizenöten elkéstünk, már nem emlékszem, miért, mire beértünk, ott volt a teremben (nem lehetett utána érkezni, semmilyen indokkal), és annyit mondott minden későnek: kérem a nevét, előjegyzés.

Az előjegyzés azt jelentette, hogy az illető onnantól bármikor számíthatott arra, hogy “a Bőr” röpdolgozatot írat vele. Soha nem feleltetett, az volt az elve, hogy a szó elszáll, az írás megmarad, a reklamáló szülőnek bármikor be tudja mutatni, miért kapott a gyerek ismételten egyest. Másodikban a fél osztályt megbuktatta év végén, nem túlzok, 14 embert, köztük engem is. Akkor sorscsapásnak fogtam fel, nem értettem, hogy történhetett ilyesmi velem, hiszen tudtam, hogy nem vagyok hülye, Bőr tanár úr viszont tudta, hogy semmit sem tanulok. Átengedhetett volna – sok sorstársammal együtt -, de nem tette. Azt mondta, a másodikos anyag teszi ki az érettségi feladatok zömét, aki azt tudja, annak sétagalopp lesz, ezért nincs kegyelem. Nos, egész nyáron matektanárhoz jártam, augusztus végére kentem-vágtam a logaritmust, meg az exponenciális egyenleteket, és az érettségit követően, az írásbeli után a Bőr azzal jött be az osztályba, hogy kéremszépen, a második legjobb, nos, az meglepetés: Kalmár, a magáé!

Következetesen magázott, és a vezetéknevünkön szólított bennünket, emellett szórakoztatóan fogalmazott; például amikor beváltotta az előjegyzéseket, emígy hívta ki az áldozatot:

– Papp úr, megkérem, fáradjon ide az első padba egy pucér lappal.

A tábla letörlésénél mindig a szilikózisveszély miatt háborgott, időnként pedig begyűjtötte egyesek füzeteit (mondjuk, minden ötödikét a névsorból), hogy ellenőrizze a házi feladatot, meg azt, hogy megvan-e a margó, be van-e írva minden óra, óracím. Ezek közül semmi nem hiányozhatott, mert az azonnali egyes volt. Év végén mindenkiét beszedte, hogy ugyanezt ellenőrizze, emlékszem, napokat töltöttem júniusban az alsóőrsi strandon matekfüzeteket másolva (le is égett a hátam), mert ha hiányzott a spirálfüzetből egy óra, azt utólag befűzni nem lehetett…újra kellett írni.Az érettségi banketten megkérdeztük tőle, hogy tényleg végignézte-e valaha is a füzeteket, erre hangosan felröhögött:

– Dehogy!

Tartottunk tőle, szigorú volt, de aztán harmadikra megszerettük. Olyannyira, hogy a legtöbb emlékünk – amint ez az osztálytalálkozókon is kiderült – róla van. Volt, hogy érettségi után öten kimentünk hozzá Balatonszentgyörgyre, csak úgy, beszélgetni. Győzködött bennünket, hogy húzzunk el külföldre, az ő fia is már nem is tudom, hol él, és milyen klassz neki. De nem emlékszem, hogy beszélt volna a filmszereplésről – arra már igen, hogy mondta, ismeri ezt meg azt a rendezőt.

Azért is írok róla, mert aztán most mondta valaki, hogy meghalt már. Nem is tudtam.

Jó arc volt.

Ja, a film amúgy nekem nem tetszett különösebben, talán, ha akkor látom, a nyolcvanas években…

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)