Az alábbi bejegyzést nem most követtem el, hanem nagyjából egy éve.
Azonban a blog átköltöztetése miatt, illetve azért, mert a www.maimoni.hu weboldalra érkező találatokat átirányíttattam ide, ezzel tehát megszüntetve a www.maimoni.hu-t (eddig érthető?) – a régi bejegyzésekben a linkek egy nem létező webhelyre, a maimoni.hu-s címre mutatnak. Tehát nem működnek.
Közel 1500 bejegyzés, keresztül-kasul tűzdelve a saját magamra tett utalásokkal… hát, mit mondjak, okoz egy kis fejtörést, hogy most mit tegyek. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy a cafeblogra való költözéssel kaptam magam mögé egy szuper csapatot, akik az ilyen kérdéseken gondolkodnak helyettem…:)
Nos, ezt a bejegyzést, amiben 18 link szerepel, annyi időn át javítottam ki (azaz írtam át a linkek elérhetőségét), mintha újat hoztam volna létre. És mivel a tartalma abszolút időszerű, úgy gondoltam, előveszem a nagy süllyesztőből. Hátha segítek vele…
| Kép innen. |
Igazán megtanulhatnám már, hogy a gyerekeknek ne akarjam produkálni magam. Az újítás afféle “stúdió-tevékenység”, magányos foglalatosság, a produktumot előbb igen szűk körben érdemes tesztelni, gyerekek elé meg csak akkor lehet tenni, ha az összes korai tesztelőnél megállta a helyét. Akkor sem biztos a siker.
Olyan egytálételt kreáltam, hogy az csuda.
Volt benne galuska, csirkemell csíkok, kukorica (első hiba), borsó (második hiba), gomba (harmadik hiba), kapor (ezzel kiesett).
Röviden: volt 50 deka csirkemellem, szeletelve, mustárosra pácolva a hűtőben. Gondoltam, az ennyi embernek – hat gyerek, két felnőtt – kevés lesz. Csíkokra vágtam tehát; kevés olajon kiolvasztottam tíz deka apróra vágott füstölt szalonnát, megdinszteltem rajta két kisebb fej hagymát, majd rádobtam a húst, és átsütögettem. Közben felszeltem egy marék gombát, azt is a többihez adtam, majd a fagyasztóban árválkodó maradék kevéske borsót és kukoricát is. Megszórtam két evőkanál liszttel, felengedtem annyi vízzel, amennyi ellepte, meg mustárt tettem rá, szintén két evőkanállal. Fűszereztem a jó kis olasz fűszerkeverékemmel, meg apróra vágott friss kaporral, és közben galuskát készítettem úgy 60 deka lisztből, tíz deka búzadarával. Kifőztem, és a végén összekevertem a raguval.
Meg voltam hatódva. Olyan finom volt.
Közben jöttek a gyerekek.
– Mi lesz az ebéd? Úúú, van benne borsó…?
– Fúúú, van benne gomba…?
– Juj, van benne kukorica…?
– Nem azt mondtad tegnap, hogy ma spagetti lesz?
Mivel a héten hat gyerekünk van (ifjabbik sógorom kettőjével egészültünk ki), egyszerre ők férnek csak el az asztalnál. Egyre mérgesebben néztem, ahogy villával turkálják kifelé a galuska közül a zöldséget, a gombát, némelyik még a galuskát is. Aztán közölték, hogy tulajdonképpen nem éhesek, és csak úgy befalták a desszertként készített császármorzsát, mind, az egész tepsivel.
Miután a hirtelen felindulás elszállt belőlem, megvilágosodtam.
Ne okozzak magamnak kellemetlenséget azzal, hogy túlcifrázom a dolgokat; a következőkre van szükség:
Tojásleves
Brokkoli krémleves
Paradicsomleves
Tárkonyos raguleves
Gulyásleves
Palacsinta
Lángos
Pizza
Piadina – töltött lepénykenyér
Tortilla
Császármorzsa
Mustáros hús
Töltött paprika
Rakott krumpli
Tökfőzelék fasírttal
Krumplifőzelék
Borsófőzelék fasírttal
Gyümölcsmártás pirított darával
Nos, ennyi. Majd néha azért bepróbálkozom ezzel-azzal, de a fentiekkel bármikor biztosra mehetek.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
