Mit főzzek hétvégén?

A két fiam, meg Árpád Kanadából anyáméknál parkol.

Cserébe öcsém öt és fél éves Inez nevű kislánya nálunk nyaral. Ő akart jönni, most van először igazán távol a szüleitől. Édes, okos kisgyerek, percenként húsz kérdéssel. Mindenben segíteni akar, ha jön hozzám a konyhába, akkor az kb. így néz ki:

– Móni, és most mit sütsz? De jó, és majd keverhetem én? Tejszín kell rá? Azt majd én felverhetem? És a málna arra kell?  Marad belőle? Nagyon szeretem a málnát! És az mi? Kókuszkrém? És az miből van? Kókuszdióból? A kókuszdió leve? Tényleg? A mama ilyet nem szokott csinálni. Ebből ehetek? Hány tojás kell bele? Hú de finom lehet! Igaz, milyen jól elsütögetünk mi itt?

Gyakorlatilag be nem áll a szája. Én meg közben időnként eltűnődöm azon, mennyire elszoktam már ettől a korosztálytól. Hogy már a legkisebb gyerekem is tíz éves, a nagyok meg kamaszok, akik a saját útjukat keresgélik, azon járnak, egyre gyakrabban nélkülünk. Furcsa egyszer csak visszacsöppenni ebbe a kisgyerekes létbe, még ha csak pár napra is, és sokszor eszembe jut a kérdés, hogy jó ég, honnan volt nekem ennyi erőm…? Amikor az első kettő volt kicsi, 13 hónapnyi korkülönbséggel, és futkozni kellett utánuk, leszedni innen-onnan, figyelni, hogy nehogy lenyelje, felmásszon, leessen, bemenjen, kinyissa, rácsukja, kiguruljon, lelépjen, kifusson, beszökjön, rácsapja, leharapja, letörje, fellökje, megkarcolja, nekimenjen, felboruljon, megégesse, megszúrja, hogy azt hogy csináltam, főleg, amikor három év múlva jött még egy gyerek?

Költői kérdés ez, nem várok rá választ. Volt erőm, mert kellett, hogy legyen. Most meg már máshoz kell, a gondoskodáshoz elsősorban nem fizikai, hanem már inkább lelki, szellemi kapacitás szükséges (hogy az anyagit ne is emlegessem), úgyhogy most ezen a területen gyakorlatozunk.

Na de vissza  a témánkhoz, az örök kérdéshez: mi legyen hétvégén ebédre?

Javaslatom: sárgadinnye leves öt perc alatt, továbbá egy jó nagy tepsi zöldséges rakott csirkemell. Desszertnek ajánlom a legutóbbi bejegyzésben bemutatott marcipános-szilvás kelt pitét, nem fogjátok megbánni.

Állítólag ez a hétvége lesz itt a Balatonnál a legdurvább, szállás nincs, minden csurig. Ilyet is régen hallottunk. Örüljünk neki.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)