A házi krémes készítése némi elszántságot igényel. Eddig háromszor sütöttem – a balatonboglári üzletben, ahol szintén az én sütijeim kaphatóak, vasárnaponként krémesakció van -, mindegyik alkalommal megégettem a kezem több helyen is, úgy látszik, harmadjára már rutinos lettem, mert csak a jobb kézfejemet kellett hideg vízzel kezelésbe venni.
Másik oldalról viszont ez a süti igazi kihívás, ráadásul az eredmény elhiteti velünk, hogy ezért érdemes volt küzdeni, sőt, még az a kis égési sérülés is megérte. Itthonra is sütöttem egy adagot, és végre le is fényképeztem. Na persze, Filout nem hagyhattam le a képről. A helyzet az, hogy megszerettem. Vannak tárgyak, amelyek szeretnivalóak; nem sok, de néha akad ilyen. Na, hát Filou is az.
Egyelőre kész leveles tésztából készítettem, de tervezem, hogy a következő adaghoz már saját tésztát sütök.
Így a hozzávalók 12 kockához:
2 tekercs levelestészta (nem a fagyasztott, hanem a hűtőpultos tekercses)
A krémhez:
8 tojás
10+10 dkg cukor
5 dkg liszt
2 dkg zselatin
5 dl tej
5 dkg vaj
fél vaníliarúd
1 kk ecet
Eszköz: sütőkeret – olyan, mint a tortagyűrű, csak négyszögletes. Ennek hiányában pontosan akkora tepsi vagy tál, amekkorába a lapot bele tudjuk fektetni, és az oldala megtartja a krémet. Szóval, sütőkeret nélkül kicsit bajos, de megoldható.
Teendők:
1. Melegítsük elő a sütőt 200 fokosra, vegyük ki a rácsot. Tekerjük ki az egyik tésztát, helyezzük sütőpapírral együtt a rácsra, szurkáljuk meg villával, majd tegyük a sütőbe 15-17 percre, amíg épp finoman sárgulni nem kezd a teteje. Akkor vegyük ki a ráccsal együtt (ne égessük meg a kezünket), majd próbáljuk meg megfordítani a tésztát a papíron, szintén anélkül, hogy összeégetnénk magunkat. Egyúttal nyomkodjuk is le, hogy ne legyen magas. Tegyük vissza újabb 5 percre a sütőbe, hogy ez a másik fele is megsüljön. Ugyanígy járjunk el a másik lappal is majd.
2. Amíg a lapok sülnek, nem kell tétlenül üldögélnünk, ásítozva, hanem a holtidőt felszámolva készítsük el a krémet.
Válasszuk szét a tojásokat, méghozzá a fehérjéket egy jó nagy tálba, a sárgákat egy lábasba gyűjtsük. Keverjük habosra a sárgákkal az egyik 10 deka cukrot, adjuk hozzá a lisztet, a zselatint, a tejet, a fél vaníliarúd kikapart magjait, és lassú tűzön, FOLYAMATOS kevergetés mellett addig forrósítjuk, amíg be nem sűrűsödik a krém. Ne forraljuk, és azért kell egyfolytában kevergetni, mert nagyon könnyen leég. Higgyetek nekem. Zárjuk el alatta a lángot, és keverjük bele a vajat.
3. Közben az egyik lapunk már bizonyára megsült, hagyjuk hűlni, majd tegyük egy nagy tálcára, és vegyük körül a sütőkerettel. Avagy tegyük a pontosan ugyanakkora tepsibe, tálba.
4. Verjük habbá a fehérjét az ecettel és a cukorral. Keverjük a habba sárga krémet, és öntsük rá a tésztára.
5. A másik tésztát vágjuk 12 egyforma kockára (4×3), és tegyük a krém tetejére. Ne kevergessük a kockákat (jó-jó, tudom, hogy igazából téglalapok), pontosan ugyanolyan sorrendben tegyük a krémre, ahogy vannak, az alsó lappal megegyező elhelyezkedésben (hülyén hangzik, de azért érthető, ugye?).
Tegyük hűtőbe a sütit legalább 2 órára, utána osszuk szét a családnak.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Nagyon jól néz ki! 🙂
Én többször is készítek krémes mert NAGYON szeretjük.Én is kész tésztával dolgozok,de a tepsi hátán sütöm a lapokat (nem kell sütőpapír se)s a tetejére kerülő lapot még mielőtt betolnám a sütőbe pizzaszeletelővel felvágom.Nekem ez így mindig bevált s szerintem is fontos a sorrend betartása(nem jó összekeverni a lapokat) 🙂
Sziasztok,
a krémes az egyik kedvenc sütim, nagyon jól néz ki ez is és biztos hogy nagyo finom. csak egyetlen apró “trükk”, hogy ne égjen le a krém semmilyen körülmények között: vízgőz fölött kell elkészíteni, akkor tuti nem ég oda. További jó sütögetést és főzőcskézést.
Köszönöm, valóban, ez eszembe juthatott volna:)