…hogy végeztem. Már csak fél év gyakorlat, majd államvizsga, és kész. De suliba nem megyek többet.
Régi olvasóim talán még emlékeznek, hogy nyílt színen hezitáltam 2010 augusztusában, belevágjak-e a Pannon Egyetem Georgikon karán induló közgazdász BSC képzésbe, vagy ne. Aztán, szeptemberben bevallottam, hogy belevágtam. Nem sokkal később, az Amikor anyu egyetemre megy c. bejegyzésben szétszórtságom egy szignifikáns példáját mutattam be, amikor is tévedésből a másodévesek statisztika órájára ültem be, rögtön kezdésképp.
A matekvizsgám után a derivátum tremens állapotában álmodottakat meséltem el, amikor rettentő integrálok fenyegettek hatalmas szélsőértékekkel, elveszett inflexiós pontokat kértek számon rajtam, mértani sorozatok konvergáltak monoton bút konokon és fájón. Konvex függvények kergettek, megüresedett zérushelyeken húztam meg magam, és abban bíztam, hogy senki sem vesz észre a lokális minimumon. Mindeközben egy hang azt suttogta, “éadiksz deriváltja éadiksz, szinusziksz deriváltja koszinusziksz”.
Leírtam benyomásaimat a második félév elején, majd a derült égből lecsapó valószínűség-számítás vizsgát, amiből aztán négyest kaptam.
Aztán, volt egy nagyon rossz élményem egy orwelli jelenettel tarkított vizsgáról, aminek következtében legalább az ablakunk szép tiszta lett.
Második félév végén megmutattam, hogy ha nyár, akkor kékre festem a lábkörmeimet és kész.
Augusztusban üvöltöttem egy nagyot: átvettek költségtérítésről államira!
Második első félévében már tényleg volt statisztika, a Megint hétfő c. bejegyzésben erről nyühögtem. Aztán kicsivel később arról, hogy az illesztés sztenderd hibája felveszi az ipszilonok mértékegységét, noha máig nem tudom, ez mit jelenthet. Talán, majd egyszer.
Under pressure – azaz nyomás alatt tulajdonképpen bármit megcsináltam a házban vizsgaidőszakban, amit addig halogattam. Ebben a bejegyzésben azt mutattam meg, hogyan kell megszerelni a leszakadt konyhaszekrény-ajtót.
Jött az utolsó félév, olyan nagyszerű órával, mint az utazási jog, amelynek keretében számos érdekes esetet hallottunk, hajmeresztő, hogy mik történhetnek egy-egy utazás során… (Na igen, erről tudnék mesélni, vagyis, meséltem is…)
Néha megosztottam egy-egy érdekességet – itt például azt, hogyan lehet kiszámolni az adóazonosító jelünkből a születési dátumunkat.
Tegnap vizsgáztam Minőségügyből, ami elméletileg a legkönnyebb, én mégis elbénáztam, leblokkoltam és hülyeségeket beszélem. Így hármast kaptam. Ma a legnehezebb tárgyból négyest.
Ezek után, sértett hiúságom felülkerekedett bennem időnként, így egyszer csak kiböktem életem párjának:
– Engem bánt ez a hármas. Jövő héten visszamegyek.
Mire az én drágám, tanulási mániám hobbim tűrője, aki azért az utóbbi vizsgaidőszakokat egyre nehezebben tolerálta, halkan, ám annál határozottabban ennyit mondott:
– Na azt próbáld meg.
Azt hiszem, nem támogatja perfekcionista törekvésemet.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Egyrészt gratulálok, másrészt köszönet a vidám percekért, amit ez a bejegyzésed hozott 🙂 Úgyhogy megérte a koszinusziksz is, hogy a lokális minimumról már ne is beszéljünk. Főleg ha ilyen dolgokat hoz ki belőled 🙂
Ezzel én is pont így voltam. A normál transzverzálisról még kb. 2 hétig álmodtam a matekvizsga után.
Én jövő héten vizsgázok, igaz, nem egyetemen, de már most előre rémálmodom, pedig közel sem olyan nehéz, mint a te illesztésed sztenderd hibája! 😀 Úgyhogy jövő pénteken tessék kérem nekem nagyon szorítani! 🙂
Gabika, rajtam nem múlik! 😀