Mivel most már csak egy szem alsótagozatos gyermekem van, mindössze egyszer megyek májusban anyák napi ünnepségre. Volt idő, hogy hármat ültem végig két nap leforgása alatt, és bár minden tiszteletem a pedagógusoké, azt hiszem, maradandó károsodást szenvedtem, amely abban ismerhető fel, hogy a “Serkenj fel kegyes nép” című népdal allergiás reakciókat vált ki belőlem.
A reakcióm tisztán idegi, és a “repdesmííín teggyanygyal”, illetve az “annyiál dásszájjon” szövegrészeknél csúcsosodik ki.
Tegnap tudatosodott bennem, az ünnepségen, hogy vélhetően serkenjfelkegyesnép-mérgezést kaptam az elmúlt tizenhárom évben, amióta részt veszek efféle ünnepségeken. Nem múlt el egyetlen egy sem e dal nélkül.
Indítványoznék valamit.
Mi lenne, ha csak minden páratlan évben lehetne bevenni a műsorba ezt a népdalt, amelyet egyébként Kodály Zoltán gyűjtött Nagyszalontán, tehát nem holmi Söprik a Pápai utcát-félékkel van egy polcon.
Nos, minden páratlan évben, ez azt jelenti, hogy idén már megvolt, jövőre kimarad, utána Zsófi is felsős lesz, a jelenlegi tendenciák alapján vége az anyák napi ünnepségeknek, így óvatos becslésem szerint lesz cirka tíz évem a regenerálódásra, hogy majd az unokáim ünnepélyein immár megedződve álljak az újabb dózis elé.
Mondjuk, azért még egy kérésem lenne: ne Bródy János Mit tehetnék érted című dala töltse ki az üresedést a páros években, ha lehet, mert a többször is megismétlődő “De ha eltűnne az arcodról az a sötét szomorúság,/ Úgy érezném, vannak még csodák” sorok nem túl hízelgőek egyetlen anyára nézve sem.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)