A nap végére azért ti is belejöttetek, hogy nem hétfő van, igaz?
Ma többször figyelmeztetnem kellett magam, hogy holnappéntek, holnappéntek, ami a készítendő torták száma miatt érdekes, mivel ballagás esete forog fenn több iskolában, és ez kihat az én munkámra (a cukrászságra, nem az újságírásra) is.
Tegnapelőtt orvosnál voltam a térdeimmel, a sürgősségin rendelő orvos hívott be magához délután négyre a kórházba, és amíg várakoztam, a mentősök egy napszemüveges férfit toltak végig a folyosón, majd eltűntek vele a folyosó végét lezáró ajtó mögött. A fickó tíz perc múlva botorkált vissza az ajtón át, láthatóan merev részeg volt, ezért nem igazán haladt, és valami véres folt volt a térdén. A beteghordó, aki éppen szemből érkezett vele, megkérdezte:
– Hát maga meg mit csinál itt?
– Hhh…a.aaaza meeeek…
– Nem a mentő hozta be?
– Te’?
– NEM A MENTŐ HOZTA BE?
– Neeeeem…
Eddigre kijött az asszisztensnő az egyik rendelőből, visszatuszkolták ketten a férfit egy székre, közölték vele, hogy igenis a mentő hozta be, üljön le, majd behívják, addig meg várjon. Némi ellenállást tanúsított, de végül leült, a folyosó végi ajtót becsukták, így nem láttuk, mi történt vele ezt követően.
Velem együtt várakozó betegtársamból azonban ez kis epizód előhozta a mesélési kedvet; sztorizni kezdett. Az egyik hévízi szállodában dolgozott, ahonnan egyszer csak eltűnt az egyik vendég; nem hosszú időre, de a felesége nem találta. Kiderült, hogy elment sétálni, cukorbeteg volt, leesett a cukra, és össze-vissza beszélt az utcán, olyan volt, mint aki részeg – a járókelők kihívták a mentőket, akik a pszichiátriára szállították. Ott aztán viszonylag hamar kiderült, hogy a cukor a probléma, és cukros vízzel meg is oldották, így a férfi délutánra előkerült. Aztán, mesélt egy másik esetet is, amikor a vendég szintén hasonló okokból rátámadt a szállodai szobában a feleségére, mert azt hitte, valami betolakodó – később nem emlékezett semmire. És még eszébe jutott egy néni is, aki azzal a panasszal ment le éjjel a recepcióra, hogy a halott anyósa ott ül az erkélyen, és ő nem tud tőle aludni.
– És?
– A kollégámmal felmentünk a szobába, kimentünk az erkélyre, ott kiabáltunk egy darabig, majd megmondtuk a néninek, hogy minden rendben, elment. Erre lefeküdt, és aludt nyugodtan – de reggel ő sem emlékezett a történtekre. Szóval, vannak érdekes esetek.
És tanulságosak is – hiszen meg kell(ene) jegyeznünk azt, hogy a részegnek tűnő ember lehet, hogy épp egy nagyon veszélyes állapotba került cukorbeteg, akinek sürgős segítségre van szüksége, valami cukrosat kell vele itatni gyorsan, mert súlyos esetben hányás, hallucináció, görcsök és végül eszméletvesztés léphetnek fel. Persze, könnyű ezt mondani, hogy tanuljuk meg, hogy nem feltétlenül részeg, de ha ezt a mentősök sem tudják egyből megállapítani, akkor vajon hogyan várható el a laikusoktól?*
Mindenesetre, minél többször hallunk róla, annál nagyobb az esély arra, hogy szükség esetén megfelelő segítséget tudunk nyújtani az arra rászorulónak.
A férfit egyébként tíz perc múlva megint keresték, de kiderült, hogy taxit hívatott magának, és hazament.
A térdeimnek nincs komoly bajuk, porcépítő tablettát írt fel a doki.
*Csak halkan jegyzem meg, hogy amióta elkezdtem jobban utánaolvasni a paleolit étrendnek (nem akarok vitázni róla), megdöbbentő beszámolókkal találkoztam étrendváltoztatás következtében meggyógyult cukorbetegektől… Nem mondom, hogy kritikátlanul el kell fogadni, de érdemes elgondolkodni rajta!
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)