Amikor elúszik egy hajó

Úgy tizenhárom éve lehetett, amikor még javában a helyi újságnak dolgoztam, hogy rövid ideig egy 93 éves néninél takarítottam. Kellett a pénz. Néhány hónapig jártam csak Klári nénihez, mert aztán kórházba került, ahonnan nem tért már haza.
Szép hosszú élete volt.
Meg két hülye perzsa macskája.
Történt ugyanis, hogy egyik alkalommal Klári nénitől mentem képviselő-testületi ülésre – ezeknek az üléseknek sok éven át állandó tudósítója voltam. A néninél leraktam a fotóstáskámat a kardigánommal együtt az egyik fotelba, és takarítottam. Dolgom végeztével felnyaláboltam a cuccomat, és loholtam a Városházára. Ott épp kezdődött az ülés, de mielőtt még beléptem volna a terembe, elkapott egy építész társulás munkatársa, egy lány; a cégük valami nagyszabású tervet dolgozott ki a város bizonyos részeire, és arra gondoltak – mondta -, mivel ők építészül tudják csak leírni az elképzeléseiket, viszont korábbi cikkeimből látták, hogy én képes vagyok adaptálni az ő szövegüket laikus nyelvre, dolgozzam nekik, és a terveiket “fordítsam le” úgy, hogy azt a nép értse. Elég jól fizetnének érte.
Miközben beszéltünk, egyre jobban szúrta az orromat a szag, és láttam, hogy a lány is egyre zavartabban tologatja orrán a szemüvegét. Még eltelt pár perc, mire tudatosult bennem: én vagyok büdös. A két hülye macska – vagy legalábbis az egyik – lepisilte a kardigánomat a fotóstáskával együtt, és elég jól azonosíthatóan párolgott belőlem, vagyis rólam a jellegzetes szag.
A lány is rájött erre, rövidre zárta a beszélgetést, telefonszámot cseréltünk, és mondta, hogy majd jelentkeznek.
Soha nem jelentkeztek.
Gyanítom, hogy ebben jócskán részük volt a macskáknak. Legalábbis az egyiknek.

Ez a történet jutott eszembe a napokban, amikor azon gondolkodtam,  hogy sokszor egészen apró dolgok változtatják meg az életünket, és rakják át életünk mozdonyát egyik vágányról a másikra. Máskor pedig jelentéktelen oka van annak, hogy a vonatunk marad ott, ahol volt. És hogy mi lett volna ha…? Ezen nem érdemes rágódni. Nem tudunk bekalkulálni előre nem látható eseményeket, az élet általában nem egyenes ívben halad, vannak benne kitérők és beugrók, útkereszteződések, sötét alagutak, egyszer repülünk, néha csak poroszkálunk, és ezek az élethelyzetek mind, mind alakítják és formálják a jövőnket, csiszolnak bennünket.
Nem kell azon siránkozni, ha egy hajó elment. Jön helyette másik.
Előbb-utóbb.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)