Van két csoporttársam az egyetemen, két szombathelyi lány, akiknek elévülhetetlen érdemeik lesznek abban, ha én valaha közgazdász leszek. Néhány vizsgám a tőlük kapott összeszedegetett anyagok nélkül nem lett volna meg, meg hát az is nagyon rendes tőlük, hogy vagy másfél éve útba ejtenek jövet-menet, hurcolnak magukkal.
Egyikük kérte, hogy süssek neki ilyen kávé szeletet. Mert azt ő nagyon szereti.
Életemben nem kóstoltam még, de tulajdonképpen el tudtam képzelni: a hatlapos tésztájával, karamellás-kávés krémmel, csokival a tetején. El is készítettem úgy, ahogy gondoltam, és hát ez valami hihetetlen jó, nem is drága süti, hiszen az ős-recept nagymamáink idejéből való, amikor még nem volt mascarpone, meg negyven deka étcsoki, aztán mégis emlékezetes finomságok gyártására voltak képesek. Kriszti (a csoporttársam) kérésére nem hosszúkás szeletekre, hanem kisebb kockákra vágtam a sütit, ami praktikus kiszerelés, és hát nem is kell belőle sokat enni.
Ezt lényeges dolognak látom egyébként, szerintem nekünk magyaroknak ebben szükségünk van szemléletváltásra: a süti nem akkor jó, ha akkora adag, hogy meg sem bírjuk enni. Vagy ha megesszük, órákig nem is mozdulunk utána. A desszert legyen valami kicsi de finom, ami lezárja az étkezést, vagy csak bekapjuk egy kávé mellé, de ne legyen egyenlő a kalóriaértéke a főételével. Legyen egy-két falatnyi az egész, és utána tudjuk megálljt parancsolni magunknak.
Na persze nem mondom, hogy ez könnyű… Ebben az esetben legalábbis.
Az eredeti hatlapos recept ugye szalalkális. Kétszer sütöttem meg ezt a sütit, egyszer sütőporral, egyszer szalalkálival. Miután harmadszor tüdőztem le a sütőajtót kinyitva a kiáramló ammóniát, megfogadtam, hogy én többet szalalkálit nem veszek. Ráadásul nincs értékelhető különbség az elkészült süteményben a lapok minőségét illetően. Úgyhogy, azt mondom, nyugodtan használjunk sütőport, nem éri meg az a bűz a konyhában.
Hozzávalók:
60 dkg liszt
15 dkg zsír
10 dkg porcukor
1 tojás
kb. 1 dl tej
1 tk sütőpor
A krémhez:
40 dkg cukor
2 dl frissen főzött kávé
1,4 l tej
4 csomag vaníliás pudingpor
25 dkg vaj
A tetejére:
10 dkg vaj
10 dkg porcukor
3 ek kakaópor
2-3 ek víz
1. Célszerű elsőként a krémmel kezdeni, annak úgyis hűlnie kell.
A cukrot egy vastag talpú lábasba öntjük, karamellizáljuk. Amikor felolvadt, és szép sötét, lassan felöntjük – folyamatos kevergetés közben – a kávéval, azért lassan, mert így nem keményedik vissza a karamell, egyszerűbb bánni vele. Hozzáöntünk még 4 dl tejet is. Külön edényben összekeverjük a pudingporokat a maradék egy liter tejjel, és amikor forr a kávés cucc, belekeverjük. Ha besűrűsödött, elzárjuk alatta a lángot, majd belekeverjük a vajat.
Mehet hűlni.
2. A tésztához a lisztet öntsük tálba, keverjük össze a sütőporral és a porcukorral, majd adjuk hozzá a zsírt. Vajjal is készülhet, de zsírral finomabb. Dolgozzuk össze a lisztet a zsírral, majd tegyük hozzá a többi hozzávalót – tehát a tojást és a tejet -, és gyúrjuk össze atésztát. Ha nem áll össze, adjunk hozzá még tejet. Szedjük négy részre a tésztagombócot, nyújtsuk ki úgy, hogy a nagy tepsi hátán meg tudjuk sütni. Azért kell tepsi hátán sütni, hogy készen le lehessen róla csúsztatni, ugyanis könnyen törik, jobb, ha nem kell kiemelni.
180 fokos sütőben egyenként 8 perc alatt süssük meg a lapokat.
3. Most már csak az összeállítás maradt: ha nagyon összeállt a krémünk, habverővel (gépivel) habosítsuk fel, majd töltsük meg vele a lapokat. A tetejére csokimáz kerül, egyszerűen csak felmelegítjük a vajat, hozzáadjuk a porcukrot, a kakaóport, és keverjük, keverjük, ha szükséges az összeállításhoz, adunk hozzá egy kis forró vizet, 2-3 evőkanálnyit. Mehet a süti tetejére.
Nagyjából 1,5 óra alatt megvan.
Na igen, és ez a süti NEM diétás…
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
