Van két csoporttársam az egyetemen, két szombathelyi lány, akiknek elévülhetetlen érdemeik lesznek abban, ha én valaha közgazdász leszek. Néhány vizsgám a tőlük kapott összeszedegetett anyagok nélkül nem lett volna meg, meg hát az is nagyon rendes tőlük, hogy vagy másfél éve útba ejtenek jövet-menet, hurcolnak magukkal.
Egyikük kérte, hogy süssek neki ilyen kávé szeletet. Mert azt ő nagyon szereti.
Életemben nem kóstoltam még, de tulajdonképpen el tudtam képzelni: a hatlapos tésztájával, karamellás-kávés krémmel, csokival a tetején. El is készítettem úgy, ahogy gondoltam, és hát ez valami hihetetlen jó, nem is drága süti, hiszen az ős-recept nagymamáink idejéből való, amikor még nem volt mascarpone, meg negyven deka étcsoki, aztán mégis emlékezetes finomságok gyártására voltak képesek. Kriszti (a csoporttársam) kérésére nem hosszúkás szeletekre, hanem kisebb kockákra vágtam a sütit, ami praktikus kiszerelés, és hát nem is kell belőle sokat enni.
Ezt lényeges dolognak látom egyébként, szerintem nekünk magyaroknak ebben szükségünk van szemléletváltásra: a süti nem akkor jó, ha akkora adag, hogy meg sem bírjuk enni. Vagy ha megesszük, órákig nem is mozdulunk utána. A desszert legyen valami kicsi de finom, ami lezárja az étkezést, vagy csak bekapjuk egy kávé mellé, de ne legyen egyenlő a kalóriaértéke a főételével. Legyen egy-két falatnyi az egész, és utána tudjuk megálljt parancsolni magunknak.
Na persze nem mondom, hogy ez könnyű… Ebben az esetben legalábbis.
Az eredeti hatlapos recept ugye szalalkális. Kétszer sütöttem meg ezt a sütit, egyszer sütőporral, egyszer szalalkálival. Miután harmadszor tüdőztem le a sütőajtót kinyitva a kiáramló ammóniát, megfogadtam, hogy én többet szalalkálit nem veszek. Ráadásul nincs értékelhető különbség az elkészült süteményben a lapok minőségét illetően. Úgyhogy, azt mondom, nyugodtan használjunk sütőport, nem éri meg az a bűz a konyhában.
Hozzávalók:
60 dkg liszt
15 dkg zsír
10 dkg porcukor
1 tojás
kb. 1 dl tej
1 tk sütőpor
A krémhez:
40 dkg cukor
2 dl frissen főzött kávé
1,4 l tej
4 csomag vaníliás pudingpor
25 dkg vaj
A tetejére:
10 dkg vaj
10 dkg porcukor
3 ek kakaópor
2-3 ek víz
1. Célszerű elsőként a krémmel kezdeni, annak úgyis hűlnie kell.
A cukrot egy vastag talpú lábasba öntjük, karamellizáljuk. Amikor felolvadt, és szép sötét, lassan felöntjük – folyamatos kevergetés közben – a kávéval, azért lassan, mert így nem keményedik vissza a karamell, egyszerűbb bánni vele. Hozzáöntünk még 4 dl tejet is. Külön edényben összekeverjük a pudingporokat a maradék egy liter tejjel, és amikor forr a kávés cucc, belekeverjük. Ha besűrűsödött, elzárjuk alatta a lángot, majd belekeverjük a vajat.
Mehet hűlni.
2. A tésztához a lisztet öntsük tálba, keverjük össze a sütőporral és a porcukorral, majd adjuk hozzá a zsírt. Vajjal is készülhet, de zsírral finomabb. Dolgozzuk össze a lisztet a zsírral, majd tegyük hozzá a többi hozzávalót – tehát a tojást és a tejet -, és gyúrjuk össze atésztát. Ha nem áll össze, adjunk hozzá még tejet. Szedjük négy részre a tésztagombócot, nyújtsuk ki úgy, hogy a nagy tepsi hátán meg tudjuk sütni. Azért kell tepsi hátán sütni, hogy készen le lehessen róla csúsztatni, ugyanis könnyen törik, jobb, ha nem kell kiemelni.
180 fokos sütőben egyenként 8 perc alatt süssük meg a lapokat.
3. Most már csak az összeállítás maradt: ha nagyon összeállt a krémünk, habverővel (gépivel) habosítsuk fel, majd töltsük meg vele a lapokat. A tetejére csokimáz kerül, egyszerűen csak felmelegítjük a vajat, hozzáadjuk a porcukrot, a kakaóport, és keverjük, keverjük, ha szükséges az összeállításhoz, adunk hozzá egy kis forró vizet, 2-3 evőkanálnyit. Mehet a süti tetejére.
Nagyjából 1,5 óra alatt megvan.
Na igen, és ez a süti NEM diétás…
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Én is mindig utáltam a szalalkálit benne. Gondoltam is hogy sütőporral is próbálkozhatnék, mert vannak olyan utólag puhulós süti receptek amiben azt írnak. Nem szántam időt a kísérletre. Részben azért, mert 6db lapot nem szeretek nyújtani. A receptedben a 4 lap is nagyon szimpatikus. A krémhez a vajat nem kell előre cukorral habosítani? Úgy értelmezem hogy nem.Ez is tetszene!
Köszi:Judit
Ez a süti, csodásan néz ki, nem is bonyolult, nem is drága.
Az én kedvencem egyébként a csányi mézes,az is valami hasonló, de mégis más. (Sötét tészta-kakaós, világos krémmel)
Nagyon röhögtem a negyvendeka étcsokinál 😀
Imádom a hatlapost, de ha karamellát készítek – mivel sokszor késő este sütök – biztos, hogy összeégetem magam, így az utóbbi időben nem sütöttem. Jó, hogy eszembe juttattad, ez a bnőm kedvence és most volt a születésnapja! 🙂
NEM BAJ! Mármint, hogy nem diétás! Mert ha tényleg csak két kis kockát eszünk belőle, az nem sok. Majd másnap legfeljebb dupla adag tornát iktat be az ember. Vagy gyümölcsnapot rendez. :-)) Köszi a receptet, mert ez nagyon jól néz kis és ideje megtanulnom lapokat nyújtani. Hamarosan szükség lesz rá!
Salamka-judit, nem kell!
Ez, ez a 6 lapos az én életem megrontója, tönkretevője!!!
A büdös életemben még nem sikerült a 6 lap, volt 4, 5 8, de 6 db. még véletlenül sem! Ezért megfogadtam, hogy soha soha többet ilyet nem csinálok, ellenben dagadtra eszem magam a máséból, sőt fizetni is mutatok hajlandóságot az üres lapokért.
:))))
csak nem lehet rossz ha már kávé is kell bele, a kávé pedig jó kedvre derít, és gyorsítja az információfeldolgozást 🙂 épp a kedvenc feketém iszom, imádom
Az ront rajta ha zsír helyett vaj kerül bele?
Jaaa, írtad is, bocs!
Kedves Mónika! Megsütöttem a tortát, nagyon finom lett, a krémje valami isteni! A tészta kinyújtásával egy picit megküzdöttem… A máza sajnos nem úgy sikerült, mint a Tiéd, az enyém kikristályosodott, miután megdermedt. Nem nyírfacukorral kellett volna csinálnom, de majd legközelebb! Köszönöm a receptet!
Kedves Miléna, ha nyírfacukorból készítesz mázat, nagyon fontos, hogy a szükséges vízmennyiségben teljesen feloldódjon, különben valóban kristályos marad. Az eritrit még érdekesebb, mert hiába oldja fel az ember, ahogy áll, visszakristályosodik.
Pont itt rontottam el… Elsőre nem oldódott fel teljesen, aztán felmelegítettem, de amikor hűlt, éreztem nem teljesen ilyennek kell lennie. 🙁 Köszönöm a tanácsokat! A krémből nem lenne elég 1/2 adag? Nekem jókora adag megmaradt. Mondjuk ami nem használtam fel a tortához, azt magában megettük 😉