Költözünk
Bizony, másfél év után búcsúzunk Vonyarcvashegytől, visszaköltözünk Keszthelyre.
Több oka is van annak, hogy így döntöttünk – az egyik a költséghatékonyság. A bejárás költsége viszonylag sok, az új háznál ez szinte teljesen eltűnik, továbbá a rezsiköltségünk is alacsonyabb lesz.
Amikor kiköltöztünk ide, kerestünk, de nem találtunk kiadó házat Keszthelyen. Ez a lehetőség elég hamar adódott, s mi kaptunk rajta, és nem is bántuk meg, jó volt itt lakni. Ugyanakkor ezt a házat a gazdája eladni szeretné igazából, ennek megfelelően időnként áttrappoltak az életünkön a potenciális vásárlók, amit nagyon nem szerettem. Cserébe viszont tüneményes főbérlőnk volt, együttműködő, segítőkész, és úgy örült a mi örömeinknek, mintha azok a sajátjai lennének.
Szóval, soha rosszabbat.
De az történt, hogy vagy egy hónapja a férjem és én szinte egyszerre mondtuk ki: be kéne költözni Keszthelyre. Elkezdtünk újra körülnézni, és szinte azonnal bele is botlottunk egy jó lehetőségbe. Igaz, a ház jóval kisebb, mint amiben most élünk, de ekkora nem is kell, még nekünk sem.
Jön a költözés tehát.
Némi fejtörést okoz ugyan, hogy honnan lesz még addig pár szekrény és ágy, mivel a gyerekek bútorait elajándékoztuk az előző költözéskor – emeletes ágyaik voltak, azok már nem kellettek, az ő szobáik itt berendezettek voltak, nem volt szükség saját ágyra. Hát most van. De tudom, mint minden más, megoldódik majd ez is.
Péntekre van előirányozva a cuccolás, kicsit félek, leginkább attól, hogy engem fognak kérdezgetni, ezt hova? azt hova? ez mehet? ez marad? kell? nem kell? szemét? valakinek odaadjuk? kinek?, és ez nagyon kimerítő. Persze, többszáz kilót megemelni, az is az, de szerencsére azt nem nekem kell.
És miközben már gyűlnek a dobozok, pakolunk – egyelőre még pianóban -, mászkálok a vonyarci utcákon, és búcsúzkodom. Két karácsonyt és egy nyarat töltöttünk itt, megszálltak nálunk barátok, voltak jó programjaink, bicajozások, strand, itt tanultam meg korcsolyázni, na persze nem ezen a télen, most be sem fagyott rendesen a Balaton.
Bár megszerettük, mégsem folytunk bele a település életébe. Ittlakásunk olyan volt inkább, mint valami tömbösített nyaralás. Visszamenőleg, húsz évre…
Hasonló bejegyzések:
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)